Szerző: sheenard | 2011. okt 26. | Versek
ahogy a csiszolt fát hanyatt dőlve nézem a mennyezeten lakkozott fényével és fekete görcseivel a csomókkal mik bele égtek idővel s időben növekedve évről évre ahogy a gyűrűk híznak a percek koncán és formálódnak láthatatlan lesz belőlük fura anyajegy kis ívekkel lágy...
Szerző: sheenard | 2011. okt 11. | Versek
és macskakövek szélén görgök és kanálisok vasán és ha az út meredeken lejt hát nem félek követni mert amúgy is csak arra visz az átkozott gravitáció bár te fent a dombon állsz és nézel utánam míg én élvezettel gurulok mert megcsillan rajtam a nap és szivárványt vetek...
Szerző: sheenard | 2011. szept 2. | Versek
1. este keretezte lábadozó csillagok borunk köt s repít 2. lábunk jobbra lép az ég íve a tengely majd balra táncol 3. szőlőtőkén szem csillagok köre árad ízesül a lét
Szerző: sheenard | 2011. aug 28. | Versek
száraz mesés éjen mikor az álmok megpendülnek vágy-keményen és húrjukon megannyi dal pezsdül ősi meséket látom a lányt aki ezredévek óta vár a hegyen ajkán szférák csillagok pergő fénye hull alá a földre régi mesékben várva várt regékben hol az ember halandó csak a...
Szerző: sheenard | 2011. máj 11. | Versek
megmondom én hogy nem hátrálnak ha úgy érzik bivalyok tapossák arcuk győztes seregek masíroznak hátukon patkányok rágják sarkuk mert nem engednek negyvennyolcból ötvenhatból de mellükre tetoválják töviskoszorús szívük fölé kilencszázhúsz június negyedikét az egyik...
Szerző: sheenard | 2011. jan 25. | Versek
a múlt elment ezer tört gally az ösvényt beteríti lassan száradón csonka bokrok zörögnek a szélben a múlt elment pergő lábnyoma a földben előttem sorjázik rendben bogarak és férgek fúrják át széleit a múlt elment óvatos vadászként csak hátát látom nem közelítek...
Legutóbbi hozzászólások