Január óta készülök ezt a posztot megírni, mióta az Írószövetség SF Szakosztályának a Pázmány Péter Egyetemen volt egy kihelyezett rendezvénye. Azon az egyetem popkultúrás kutatócsoportjának tagjai ültek ki a közönség elé, és beszélgettek a fantasztikus irodalom hazai helyzetéről, az iskolai oktatástól egészen az akadémiai kutatásokig bezáróan. Bár a világot nem sikerült megváltani, s csak annyit ígérhettek, hogy dolgozni fognak a popkultúra hivatalos elfogadottságán itthon, azért volt a beszélgetésnek egy momentuma, ami továbbgondolásra érdemesnek tűnt számomra.
Mi is van a sci-fi irodalommal foglalkozók különböző csoportjaival?
Öt területet állítottam fel magamnak – ezek között semmi alá- vagy fölérendeltség nincs, csupán a műfajjal / tematikával / zsánerrel foglalkozás módjai szerint csoportosítom a benne résztvevőket:
1. olvasók
Olvasónak tekintem azt, aki a fantasztikumot a recepció oldaláról közelíti meg, aktívan nem működik közre annak előállításában, terjesztésében, a piacon „csak” úgy van jelen, mint vásárló. Legfeljebb facebookon közli a véleményét vagy a moly.hu oldalán, ismerőseinek beszél a könyvről. Esetleg néha eljár könyvbemutatókra, egy-két napos rendezvényekre, beül a széksorokba és ha tetszett, kölcsön adja a regényt a barátjának. Az olvasói szerep meglehetősen egyértelmű.
2. írók, szerkesztők, kiadók
Az olvasókkal szemben az írók, szerkesztők, kiadók az SF irodalom aktív létrehozói vagy közvetítői. A szerepük nekik is egyértelmű és tiszta. Rendezvényeken, reklámok útján népszerűsítik önmagukat és a terméküket, a közönség előtt ismert preferenciákkal rendelkeznek. Vannak kiadók, amelyeknek a kiadványai között több más mellett fantasztikus irodalmi alkotások is szerepelnek (pl. Könyvmolyképző), és vannak kifejezetten zsánerkiadók (pl. Tuan). A lényeg, hogy jól körülhatárolható a feladatkörük. Velük most nem is akarnék foglalkozni.
Aztán:
3. bloggerek, SF tematikájú weboldalak írói, kritikusok
4. irodalomkritikusok
5. akadémiai kutatók
Ez utóbbi háromról szeretnék pár gondolatot megosztani, mert az irodalmi élet ezen színterein korántsincs minden rendben. Haladjunk visszafelé, és kezdjük az akadémiai kutatókkal:
5. akadémiai kutatók
Ezen a pázmányos estén hallottam először azt, hogy a rendszerváltás utáni magyar tudományos-fantasztikus irodalomban történt változásokról van egy könyv alakban megjelentetett doktori munka – angolul. Sohár Anikó: The Cultural Transfer of Science Fiction and Fantasy in Hungary 1989-1995, (Frankfurt am Main; Berlin; Bern; New York; Paris; Wien: Peter Lang Verlag, 276 p.) Ekkor szembesültem azzal a ténnyel is, hogy a magyar SF-ről tudományos igényességű publikációk jórészt angol nyelven vannak csak. A magyar irodalom egy szegmenséről – nem magyarul.
Érthető persze egyrészről, hiszen a tudományos előmenetelnél egy angol nyelvű publikáció sokkal többet jelent. Aztán érthető másrészről is: a sci-finek vannak külföldi műhelyei, vannak külföldön konferenciái és vannak angol és egyéb nyelvű tudományos kiadványai, ahol sokkal-sokkal könnyebben meg lehet jelenni egy „ilyen” anyaggal, mint itthon. Ezzel szemben Magyarországon a popkultúra kutatásának, s benne a sci-fi kutatásának alig van helye. Dr. S. Sárdi Margit szakszemináriuma, amelyből a Magyar Scifitörténeti Társaság kinőtt, kritikaírói szakszemináriumként működik az ELTE Régi Magyar Irodalom Tanszékén. Az ELTE TTK-n a fantasztikummal Világnézeti szakszeminárium keretén belül foglalkoznak… Megannyi fedőnév. Vicces lenne, ha…
Szóval ha van is halovány nyoma a magyar SF akadémiai kutatásának, az sem itthon van, hanem külföldön. Sohár Anikó a Világok Találkozása meghirdetésekor egy facebook-vitában felsorolt pár nevet, akik popkultúrával / sci-fivel foglalkoznak, de ők is leginkább az angolszász vonallal, és sokan filmekkel: Benczik Vera, Szép Eszter (ELTE), Földváry Kinga (PPKE), Kérchy Anna, Limpár Ildikó (PPKE), Bülgözdi Imola, Karácsony Orsolya, Réti Zsófia (DTE), Pintér Károly (PPKE), Bényei Tamás, Matolcsy Kálmán, Donald Morse (DTE), Czigányik Zsolt, Hetényi Zsuzsa (ELTE), Somogyi Gyula (Miskolc), Szőnyi E. György, Makai Kristóf Péter (SZTE), Maár Judit, Fazekas Hanna Dóra, Gyuris Norbert, Baranyi Gyula, Mikecz Miklós, Zolczer Péter (Selye)… A Pázmány csoportja sem a magyarral foglalkozik leginkább: a popkultúra angolszász vonatkozásait vizsgálják – persze hol másutt(?), mint amerikanisztika szakon!
Pár kutató sajnos kevés a hazai SF feltérképezéséhez, irodalomtudományi vizsgálatához. Szóval a helyzet nem jó, az ötös pont alatt feltüntetett „akadémiai kutatók” kevesen vannak, mással foglalkoznak, többnyire nem magyar témával és azt sem magyarul publikálják.
4. irodalomkritikusok
Na, ez rövid lesz. Mert a négyes pont úgy ahogy van, üres halmaz Magyarországon. Nincs SF irodalomkritika. Antal Józsi kesergett ezen vagy hét-nyolc éve már – a helyzet azóta sem változott. A szakmai igényességű irodalomkritika teljességgel hiányzik a sci-fi terén. Az irodalmi lapok nem foglalkoznak a műfajban megjelent alkotásokkal, vagy ha igen, akkor kerülik az „SF”, „sci-fi” vagy a „tudományos fantasztikus” elnevezéseket, mint ördög a tömjénfüstöt. No és persze annak kontextusába sem tudják elhelyezni a műveket, mert abszolúte nem ismerik a zsánert. Teljességgel hamis az a kép, amit kialakítottak a sci-firől – cserébe viszont nem is akarják megismerni és korrigálni ezt a képet. Marad tehát az „észre nem vevés”.
Néha a Prae vagy más irodalmi periodikák közölnek egy-egy elemző cikket a műfaj valamely szegmenséről. Többnyire nem magyarról. De leginkább ritkán.
3. bloggerek, SF tematikájú weboldalak írói, kritikusok
Szellemszerűen láthatatlan tehát az akadémiai kutatás és nem létezik a szakértő irodalomkritika, nem csoda hát, hogy a hármas pontban jelzett bloggerek, SF tematikájú weboldalak írói, netes kritikusok az előtérben találják magukat, amikor a műfaj/tematika/zsáner alkotásai szóba kerülnek.
A sci-fi interdiszciplináris műfaj, tehát sok felől meg lehet közelíteni. Most csak az irodalommal foglalkozó részét nézem, tehát egy kalap alá veszem azokat az oldalakat, melyek a fantasztikum számos egyéb területével foglalkoznak, köztük az irodalommal, illetve az irodalommal foglalkozó oldalakat, melyek a sci-fi könyvekről is írnak. Ezeknek is fontos helye van az irodalmi életben: a kiadók és az olvasók közötti térben. Közvetítő és információs szerepet töltenek be: segítséget nyújtanak a megjelent és megjelenő könyvek közötti eligazodásban, mert bár a kiadók tisztában vannak az olvasóik elvárásaival, azért a zsáner meglehetősen széles skálán mozog. Az internetes oldalak tehát válogatnak, ajánlanak, kritizálnak és nem egyszer összeállítják a maguk toplistáját.
Valamit azonban tudatosítani kell ennek kapcsán: míg a szakmai irodalomkritika és elemzés alapja a teljes elfogulatlanság, addig a netes publikációk szerzői nem a szakma felől és nem elfogulatlanul közelítenek a műfajhoz. Ennek persze több oka lehet: rajongás, személyes kötődés vagy éppen a piaci érdekek… Ezzel sincs gond.
A probléma az összképpel van. Tudományos kutatás-elemzés híján a netes közösség csoportjai próbálnak valamiféle elméleti munkát végezni, korántsem elfogulatlanul. Munkásságuk hiánypótló, ám némiképpen egyoldalú képét adja a zsánernek. Minden attól függ, ezen oldalak hogyan definiálják maguk és közönségük számára a sci-fi kánont. A miatt a tetszőleges, kimondott vagy ki-nem-mondott definíció miatt eshet meg, hogy némely, sci-fit (is) megjelentető kiadó kiesik bizonyos oldalak látóteréből.
Szíve joga mindenkinek a saját ízlése szerint válogatni, ameddig nem vindikálja magának az akadémiai kutatás vagy éppen a szakmai irodalomkritika címkéjét, amely feladatok egyikét sem tölti be. Elfogulatlanság híján mindezek torzan jelentkeznek, sokszor az alapok sem stimmelnek: a netes publikálók félreértelmezik magának a kritikának (criticism) a fogalmát (lásd: műbírálat, ítélet, vélemény, értékelés különbségei). A válogatás lehet nem csak öncélú. Tökéletesen alkalmas ugyanis a piac befolyásolására.
Tudjuk, hogy a science-fiction irodalom piaca itthon meglehetősen szűk. Pár tucatnyi, száz-kétszáz olvasón is múlhat néha egy-egy könyv eladhatósága. Számít minden egyes megtalált olvasó. Ebben a közegben igenis sokat számít bizonyos könyvek, írók, kiadók ignorálása vagy éppen „lehúzása”. Az internet komoly hatalmat adott azoknak a kezébe, akik véleményformáló erőként szeretnek megjelenni.
Közös munka sajnos nincs. Az egymással ellentétes (pénzügyi?) érdekek miatt talán nem is lehetséges. És pont ez az, az érdekek legmesszebbmenőbb figyelembevétele és a többi csoport kitüntető ignorálása az, ami miatt ez a jelenség szerintem nem tesz jót nem csupán a kiadóknak, de az olvasóknak, és a a tudományos fantasztikus irodalomnak sem. A sci-fi műfaja sokkal-sokkal szélesebb területet ölel fel, mintsem azt most a belső (!) szelektív tradíciókkal megterhelt magyar SF-blogkritika láttatni engedi.
Mindez csupán szubjektív észrevétel, de talán érdemes a végiggondolásra. Ezzel a jelenséggel – mármint az akadémiai kutatás és a szakmai irodalomkritika hiányával, illetve emiatt a netes oldalak szereptévesztésével és szakértői túlsúlyával – nem nekem, és nem egy blogon kellene foglalkozni. De hát pont erről beszéltem: ki más és hol másutt foglalkozna vele?
Legutóbbi hozzászólások