megmondom én hogy nem hátrálnak
ha úgy érzik bivalyok tapossák arcuk
győztes seregek masíroznak hátukon
patkányok rágják sarkuk
mert nem engednek negyvennyolcból
ötvenhatból
de mellükre tetoválják
töviskoszorús szívük fölé
kilencszázhúsz június negyedikét
az egyik öklük vas a másik acél
jobbról zsidót ütnek a bal cigányt ér
megmondom én hogy nem hátrálnak
mert lám elharsogta a láma
a világ szívét őrzik terpeszben állva
nem csupán a földkéreg vastagságán múlik
itt ringott bölcsőjük itt nevelték őket
a hőforrások hevítik vérük
megmondom én hogy nem hátrálnak
nem kell idegen nyelv idegen betű
karcolják vésik róják ősi táblákra
tízezer éves történelmük álmát
húzza a sámán zúgnak a harangok
nem hátrálnak nem hátrálnak nem hátrálnak
ezer év alatt is génmagyarok maradtak
csak azért sem adják fel
vért könnyeznek mindannyiunkért
ha hátratekintenek
előre
rendületlenül
Legutóbbi hozzászólások