Azok a boldog 80-as évek
A nyolcvanas évek a klubok, fanzinok és az országos közösségi élet felfutását hozta magával. Boldog időszak volt, amelyben szinte minden SF-közösség magazint, lapot adott ki. Az évtized elején az Ország-Világ karolta fel a fandom ügyét. Erdei Pálma a mozgalom fejlődésének ívét hét pontban vázolta fel:
„1. Az Országos Lapkiadó Vállalat felvállalta a mecénás szerepét, és nyilvánosságot biztosított a klubmozgalom szervezésének az Ország-Világ sci-fi rovatában; mely a következő évben országos novellapályázatot is hirdetett.
2. Ugyancsak a lap hirdette meg a „Véga sci-fi klubmozgalmat”, melyhez idővel a működő amatőr klubok zöme csatlakozott, sőt ösztönzésére újabbak is alakultak.
3. Az 1981 júniusában, a Lapkiadó klubhelyiségében összehívott klubvezetői értekezleten a mozgalom egységesült (bár ennek valóban hivatalos jogi keretei csak évekkel később alakultak ki). Létrehozták a Magyar Tudományos Fantasztikus Klubok Országos Bizottságát, élén a 9 tagú klubtanáccsal. Egyes források szerint ekkor mintegy 40 klub és 5000 klubtag, illetve szimpatizáns volt a mozgalomban.
4. A Gödöllőn rendezett 3. HungaroCon már az egységes klubmozgalom bemutatkozása volt – s nem véletlen, hogy az Arany Meteor-díjak odaítélésekor a klubmozgalom különdíját Haynal Kornél, az Ország-Világ főszerkesztője kapta.
5. Az eufória nem tartott sokáig: 1982-ben a Lapkiadó beszüntette a mozgalom támogatását, az Ország-Világ pedig a lap sci-fi rovatát.
6. Az újjászerveződés-újjáéledés ideje 1984-ben érkezett el, amikor az Ifjúsági Bizottság támogatást nyújtott a Végának, az Új Tükör pedig némi nyilvánosságot.
7. A klubmozgalom és a Magyar Sci-Fi Társaság 1984 novemberi egyesülésével megalakult a VÉGA Magyar Science Fiction Egyesület, melyet hivatalosan 1985 januárjában jegyeztek be. Elnöke Zsoldos Péter író lett.”[1]
Az első felében még csupán a klubok fanzinjai, és rövid ideig az Ország-Világ jelentette a kezdő magyar írók, íróaspiránsok számára a megjelenési lehetőségeket. Mivel mind a klubok, mind a kiadványok száma kimeríti jelen dolgozat határait, így csupán pár fanzint van lehetőségünk ismertetni.
1977-ben alakult meg Szegeden az a Galaktika sci-fi klub, amelynek akkori tagjai közül néhányan ma, negyvenöt évvel később is aktívan részt vesznek a közösségi életben: a klub szervezte meg a Szegedi Fantasztikus Tábort, elsőként 1988-ban.
A klub őse egy 1977-ben átadott Petőfi telepi, új művelődési házban indult, ahol néhány SF kedvelő beszélgetései egy még meg nem nevezett ifjúsági klub keretén belül folytak le. Később, a társaság igénye alapján filmvetítések is kezdődtek. Ám mivel nem volt 72 mm-es filmvetítő a művházban, átköltöztünk Újszegedre, a Bálint Sándor művelődési házba, ahova néha Lantos László a bemutató előtti, szinkronizált filmeket csempészett ki a MOKÉP-től. Mivel saját autójával hozta a filmet, több alkalommal megtörtént, hogy bár több százan várták a vetítés kezdetét, ő késett, mert dugó volt. Ekkor vette fel a Galaktika klub a nevet.
Legnagyobb klublétszám 540 fő volt, mert ennyien fértek be egy-egy vetítésre. Ez abból adódott, hogy pl. a Csillagok háborúja filmet csak klubtagsági igazolvánnyal lehetett megtekinteni, ami a gyerekeknek egy évre 50 Ft, felnőtteknek 100 Ft volt. A tényleges stabil létszám 20-50 fő között mozgott.[2]
Az első Supernova 1981-ben jelent meg, és a szerkesztés-összeállítás mellett lényegében a fanzin előállításának minden munkafolyamatát a klubtagok végezték, Erdődi Károly klubvezető irányítása mellett. Az első három szám jelent meg ebben a formában. Vásárhelyi Lajos így emlékszik vissza:
Összerendeztük az anyagokat, szedésben legépeltük, majd átvittük stencilre, ami egészen őskori gép volt, nem is tudom, honnan szereztük, mert akkor nagyon számontartották őket. Emlékszem, hogy a Kárász utcában volt egy hely, ahol fénymásoltak. Személyi igazolvánnyal, mert ki tudja, hogy a nép ellenségeként milyen sötét dolgokat fogunk lefénymásolni. Egyébként az újsághoz, amikor összeállt, engedélyszámot kellett kérni a klubvezetőn keresztül a Bartók Művház igazgatójától. Tehát összedobtuk az anyagot, stencilre vittük, amire döglött golyóstollal lehetett rajzolni. Ha volt egy vázlatod, amit ráraktál a stencilre és átnyomattad, még valami rajzszerű is lett belőle. Ezután beraktuk a stencilgépbe, és festékkel átnyomattuk. A címlapot linómetszetből csináltuk meg, és azt nyomdafestékkel felraktuk. De lehet mi csináltuk a nyomdafestéket is. Sokáig az terjedt, hogy az az igazi Supernova, amelyiknek fog a borítója, mert a nyomdafesték nem szívódott be. Miután kinyomtattuk az oldalakat, felraktuk kinyitva egy szétnyitott pingpongasztalra, keringtünk körülötte, mint a kerengő dervisek, és összeszedtük a példányokat, lehetőleg nem összekeverve. A végén összetűztük tűzőgéppel, és megvolt az újság.[3]
A negyedik számtól megváltozott a lap mérete és kinézete. Ennek oka az új szerkesztő, Hunyadi Csaba aktívabb személyes és pénzügyi jelenléte Illés Tibor és Vásárhelyi Lajos mellett. Ekkortól a Supernova a Juhász Gyula Pedagógiai Főiskola nyomdájában készült. Kis mérete ellenére talán a legtöbb novellát, kritikát, cikket, grafikát, fordítást, bibliográfiát tartalmazó fanzin volt, mivel az oldalkép a sűrűn gépelt A4-es oldalak felére kicsinyítésével állt össze.
A nyíregyházi Váci Mihály Megyei és Városi Művelődési Központ Természettudományi Stúdiójának keretén belül 1982-ben alakult meg a Metamorf SF klub. Az első önálló, nagyalakú kiadvány 1984-ben jelent meg a klubtól kölcsönözve címét, a másodikra azonban három évet kellett várni, míg a harmadik, utolsó, immár színes borítóval (Jancsó Csaba festményének felhasználásával) 1988-ban látott napvilágot. A másodikhoz a Véga MSFE, a harmadikhoz a Szabolcs-Szatmár megyei KISZ-bizottság és a Megyei Tanács Ifjúsági és Sportosztálya nyújtott támogatást.
Még alakulásunk évében meghirdettünk egy novella és grafikai pályázatot. Többek között a beérkezett művek felhasználásával készült az első kiadványunk. Ennek sikerén felbuzdulva hirdettünk újabb pályázatot, és határoztuk el a második fanzin készítését. Ehhez a Véga MSFE-től kaptunk jelentős támogatást, melyet ezúton is köszönünk.
A pályázatra hatvanegy jeligével száztizenkettő novella érkezett. Külön örömünkre szolgál, hogy a pályázók között tizennégy nő is volt. Mindenkinek köszönjük az aktív részvételt!
Természetesen a pályázaton kívül is várunk anyagokat – ez lehet novella, vers, grafika –, amelyekből a METAMORF 3-ba válogatnánk ki a legjobbakat. Nem akartunk tematikus számot, ezért igyekeztünk minél nagyobb figyelmet fordítani a kiadvány sokszínűségére. Található benne krimi, humoros írás, romantikus elbeszélés, filozofikus jellegű eszmefuttatás, a jövőt optimistán és pesszimistán ábrázoló novella, és vers is. Olvashatunk a tudományos-fantasztikus irodalomról, és ismét elkalandozunk a tudomány határterületeire az „Amire a tudomány még nem adott választ” című sorozatban. A fanzinban található rajzok javarészt Urr Géza és Kazsik Miklós munkái.[4]
A tagság együtt szerkesztette az újságot, amelynek számaiban a klubtag Bihon Tibor, Huszár István, Mihálka György, Koch György mellett olyan szerzők is szerepelnek, mint Nemes István, Andor György, Kornya Zsolt, Vásárhelyi Lajos. Az első Metamorfban még olvashatunk cikkeket a klubéletről vagy éppen filmekről, ám az utolsó már csak magyar szerzők tollából származó novellákat közölt.
És ismét egy gimnáziumi klub: a Móricz Zsigmond Gimnáziumban a KISZ-szervezet keretén belül sci-fi rajongó fiatalok SF különszámot jelentettek meg az iskola akkor már XXII. évfolyamában járó lapjában, a Fáklyában 1982-ben. A kis tízoldalas kiadvány volt akkora siker, hogy a következő két évben önálló fanzinként elinduljon az Analog „H” Gáspár András és Hajnal Péter szerkesztésében. A szerkesztők egyaránt írtak és fordítottak a lapba, és nagyrészt meg is töltötték azt.
Az ózdi Liszt Ferenc Művelődési Központ Millennium sci-fi klubja 1985-ben alakult meg. Kapcsolódását tekintve a Véga MSFE felé indult el. Pár oldalas fanzinjukat elsőként 1987-ben adták ki. Bolyki Tamás, a megjelenő kiadványok egyik rendszeres publikálója így idézi föl a történteket:
A Millennium fanzin először azért készült, hogy hírt adjunk magunkról a városban élő és a sci-fi iránt érdeklődő embereknek, meg persze az ország más tájain működő kluboknak megmutassuk, felénk milyen az SF élet. Ezért az első két szám csak a már megvalósult és a tervezett programjainkról szólt; ezeket tulajdonképpen Kriston Endre klubvezetőnk egyedül állította össze, és stencilezéssel gyártotta. Persze akadtak köztünk is, akik rajzoltak, festettek vagy írtak, de ekkor még a novelláinkat csak legépeltettük, majd fénymásolással sokszorosítottuk, és nagyon irigyeltük azokat a klubokat, amelyek fanzinjai komolyabb technikával és grafikákkal, cikkekkel meg novellákkal telepakolva jelentek meg.
Mi a Liszt Ferenc Művelődési Központ könyvtárához tartoztunk, és a Ház vezetése úgy ítélte meg, hogy a tagok keze alól kikerülő alkotások nem elég színvonalasak ahhoz, hogy egy drágább kiadványt áldozzanak rá.[5]
A Millenium végül négy számot élt meg, egyre gyarapodó oldalszámmal: az utolsó szám négyszer vastagabb volt az elsőnél. 88-ban a klub SF pályázat ÓZd[HT1] címen irodalmi pályázatot hirdetett, az ötödik számba ennek győzteseit tervezték betenni egyéb magyar és külföldi novellák mellett. De a terv csak terv maradt: a Millennium 5. nem került az olvasók elé.
A veszprémi Kvark sci-fi klub 1981-ben alakult meg, és a várban található Ifjúsági Parkban kezdetben két vezetője volt: Bojtor Iván és Borsos László. A heti rendszerességű klubestek 40-50 fő részvételével zajlottak, akik között többen írással, műfordítással és grafikával is foglalkoztak. Hamar eldöntötték, hogy a klub saját kiadványt jelentet meg.
Az ötlet, hogy legyen saját fanzinunk, a házi novellapályázatra beérkezett írásművek értékelése során merült fel. Lektorunk ítélete szerint a beérkezett írások nagy része elérte azt az irodalmi színvonalat, amely szükséges a megjelenéshez.[6]
Az írások szerzői között találjuk Komáromy Pétert, Fuchs Pált, Márki Istvánt, Hunyadi Csabát, Bojtor Ivánt és Borsos Lászlót. A fanzint pedig Fuchs Tamás, Horváth Ákos, illetve Gombor József illusztrálták. A névválasztás ugyanakkor az országos fandom-mozgalomhoz kötődött:
A Véga Klubok hálózata évekig várta (küszködött), hogy megjelenjen a saját lapja, aminek természetesen Véga magazin lett volna a neve. A mi házi fanzinunk előbb elkészült, azért kapta tőlem a PreVega vagyis „Vega előtti” nevet.
A PreVega költségét a Veszprémi Ifjúsági Park állta. Ez Varga Béla igazgató (később Varga Domokos Péter néven újságíró) érdeme. A nyomdát Szilvási Bertalan szervezte, aki akkor a Veszprém Megyei Szénbányák központjában dolgozott. A PreVegához a papírt a Fűzfői Papírgyártól kaptuk ingyen (40000 ív) a KISZ tagság felajánlásaként az Ifjúsági Park működéséhez!
A PreVega oldalainak összeszerkesztésében, ragasztgatásában szinte minden klubtag részt vett. Különösen a lányok ügyeskedtek, feleségem Szalai Gertrúd, és Kopeller Éva. A végső összeállítást és szerkesztést Szilvási Bertalan és barátai végezték a nyomdában. Borsos László klubalapító társam felügyelte az egészet.[7]
A tervezett évi megjelenésből azonban semmi nem lett. Nem csupán a beérkezett anyagok vagy éppen a szerkesztés miatt. Az engedélyezés folyamata volt lassú: a Veszprém Megyei Tanács művelődési osztályán hónapokat ültek az anyag felett. Mindösszesen két PreVega jelent meg, a harmadik szám pedig már a klub nevét viselte (1984-ben sikeresen megjelent „reklámújságként” a Véga Egyesület Sci-fi Magazinjának első és utolsó száma[8]), azaz Kvark SF Magazinként (1. szám) látott napvilágot 1988-ban, majd a 2. és 3. szám 1991-ben és 1992-ben. Az oldalképek az ekkorra már terjedőben lévő számítógépes szerkesztésnek és a tűsugaras nyomtatásnak köszönhetően rendezettebbek, bár kevéssé változatosak lettek.
A Marsyas sci-fi klub a Fővárosi Szabó Ervin könyvtár égisze alatt működött Schweier László és Hajagos János vezetésével. A klub elég aktív volt a fanzinkiadás terén: 1988-ban indították kisalakú, mindössze húszoldalas kiadványukat, a Marsyas Magazint, melyben nagy bátorságról téve tanúbizonyságot, folytatásokban (az első nyolc számban) két novellát is közöltek: Péter Tamás Három próba és Schweier László UFO a Balatonnál című írását. A Marsyas Magazinnak tizenegy száma jelent meg. Emellett azonban a klubnak más kiadványai is voltak: a Sci-fi Körkép a tagoknak szánt belső tájékoztató volt 15 számon át, az 1994-ben induló Marsyas Plusz négy, a Marsyas Képregénytár pedig mindösszesen egy számot élt meg.
A kecskeméti Phaeton II. Tauri science fiction klub is próbálkozott fanzinkiadással. A negyvenoldalas lap egy számot élt meg. Szászvári Tibor klubvezető a bevezetőjében így ír erről:
A Phaeton sci-fi klub fennállásának 5 és 10 éves évfordulójakor is próbálkoztunk hasonlóval. Amikor a sok-sok akadályt sikerült legyőzni, mindig megjelent a legnagyobb ellenség és kerékkötő, a pénz.
Összeállításom nem hosszas válogatás eredménye, sőt az irodalmi szempontok sem játszottak szerepet. Erre nem volt mód és lehetőség. Mindent megjelentettem, amit megkaptam.[9]
A GBK – Galaktika Baráti Kör – klubok különös formációi voltak az 1987-95 közötti éveknek: a Galaktika magazin hozta létre őket, mint saját klubhálózatát, amelynek alapvető célja az volt, hogy a Móra Kiadó bizonyos, könyvárusi terjesztésbe nem kerülő (de aztán persze ott is fellelhetők voltak) kiadványait ne kelljen egyenként postáznia, hanem egyfajta gyűjtőpontokba (GBK klubokba) küldhesse, ahol a megrendelők plusz postaköltség nélkül átvehetik. Ez jó volt a Móra Kiadónak is, hiszen tervezhető bevételt jelentett a klubtagok száma, és jó volt az olvasóknak is, akik így kedvezményesen juthattak hozzá SF-regényekhez. Ez volt az ok, ami miatt a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Tóthfalusi Kollégium sci-fi klub alakult.
A Helios ennek a GBK klubnak a kiadványa volt, amely a kollégium „anyagi és erkölcsi támogatásával” jött létre 1988-ban, és a KLTE sokszorosítóüzemében nyerte el végső formáját 500 példányban. A fanzin első száma Brian W. Aldiss és Larry Niven mellett Rentka László, Nemes István, Pető Zoltán, Kathy László egy-egy fantasy novelláját közölte, illetve rövid kitekintést a fantasyre és a szerepjátékra.
Három egyetemista (Háger József, Kotán Attila és Kovács Zoltán – mint kollégiumi szobatársak) vállalták magukra a feladatot, de elsősorban nem a kiadó által kínált jutalék motiválta őket, hanem az, hogy erre a GBK-mozgalomra fel tudnak építeni egy saját sci-fi klubot, és esetleg saját fanzinnal is kijöhetnek. Bírták a kollégium igazgatójának ígéretét, hogy kapnak támogatást a nyomdai költségekre.
A Helios nevet ők találták ki, és eddigre már grafikusuk is akadt egy régi ismerősöm, a Kronosz alapítói közül ismert Kathy László személyében. Mindent megbeszéltünk, és a Helios 1. számát még 1987-ben összehoztuk. Javaslatomra bevontuk a szerkesztésbe az akkor még 17 éves Kornya Zsoltot is, és Zsoltot még egy rövid novellára is rábeszéltem. Úgy rémlik, ez volt Zsolt első „hivatalos” novellamegjelenése.
Mivel 1989-re a srácok lediplomáztak, a Helios 4-esre már nem maradt túl sok szerkesztői energia, ebből kifolyólag az a döntés született, hogy a 4-es szám egy önálló kisregényt fog tartalmazni, azaz Ménes Attila & Nemes István: Elnök lettél, menekülj! c. kisregényét.
Sőt, még egy afféle „hattyúdal” is szóba került. Akkoriban fordítottam önszorgalomból Robert Silverberg: Üvegpiramis c. regényét (háromnegyed évem ment rá munka mellett), és ígéretet kaptam arra a kollégium igazgatójától, hogy egyfajta Helios 5-ösként kiadják. Mivel az események felgyorsultak, nem volt időm legépelni, és – tapasztalatlan szerzőként – az eredeti kézírásos verziót adtam oda kiadásra. Ami aztán kézen-közön eltűnt. Az igazgató úr nyugdíjba ment, és fogalma sem volt, mi lett azzal a teleírt spirálfüzettel. Háromnegyed évnyi munkámmal. [10]
Szintén a Galaktika Baráti Körhöz kapcsolódott az óbudai Aréna klub, amely ugyancsak megjelentetett belső tájékoztatót, tűzve, A4-es méretben, kéthasábos oldalképpel, tűsugaras nyomtatón előállítva a belső formátumot – The Galactic Herald, with ARÉNA néven. A rövid ideig élt fanzinnak 1988 júniusa és 1989 augusztusa között öt száma jelent meg 60-60 oldalon. A szerkesztői Monostory Antal, Buzás József és Szepesi Endre voltak. Nemcsak magyar szerzőktől közöltek írásokat, hanem külföldiektől is: Kiss Ferenc, Koch György, Posztós Endre, Bihon Tibor és más fanzinban publikáló szerzők mellett Robert Sheckley, Roger Zelazny vagy Isaac Asimov novellái is olvashatók voltak, illetve Dudás Győző képregényei színesítették az oldalakat.
Mindezek mellett már a kilencvenes éveket vetítette előre az 1988-ban induló Jelen és Jövő Magazin. Ez nem egy közintézmény klubjához, vagy fix csapathoz kötődött, hanem lényegében kétszemélyes kiadvány volt: Turán István szerkesztésében az Új tudományok és Művészetek Egyesületének kis méretű lapjaként. A Petőfi MGTSZ Soroksári üzemében tűzve, profi nyomdatechnikai szedéssel, színes kartonborítóval készült. Az első szám bevezetőjében a szerkesztőbizottság nevében Turán Sándor, az ÚTME elnöke azt írta, többek között az a céljuk, hogy összefogják az ország közművelődési klubjainak munkáját, de a 36-48 oldalas kiadványok leginkább novellákat közöltek, néha pár hírt, rövid képregényt vagy éppen keresztrejtvényt. Három szám jelent meg mindösszesen.
A sci-fi olvasók között számos alkalommal felmerült az igény a zsáner megjelenéseit összefoglaló bibliográfiák létrehozására is. Többen is nekilendültek, az elsők között volt 1979-ben Cs. Bezerédi Ágnes és Csiszár Jolán Miskolcon, a II. Rákóczi Ferenc Könyvtár számára összeállított 434 oldalas kiadványa. A Véga Magyar SF Egyesület dr. Szatmári Jenő István által szorgalmazott 1983-as kiadványa, vagy Kriston Endre és Nemes Ernő Magyar Science-fiction (elméleti képes) Enciklopédiája – ennek 0. száma 1988-ban jelent meg Ózdon – csupán egy kis szeletet ölelt fel, bár a fanzinok mindegyike próbálkozott legalább az éves (vagy az előző számuk megjelenése óta napvilágot látott) kiadványok összeszedésével. Ebben a legkitartóbb talán a szegedi Supernova volt[11]. Ám a legteljesebb gyűjtemény Bartus Zsolt RKB katalógusa, amely a mai napig nyomon követi a fantasztikus műveket – beleértve az elmúlt 55 év fanzinkiadását is.
Zárás
A Hungarzone science-fiction hírmagazin első száma, amelyet az ózdi Millennium SF klub adott ki száz példányban 1987-ben, 42 sci-fi klubot sorolt fel, s ehhez a második számukban még „hozzátettek” négyet. Két országos találkozó is megszerveződött ekkor már évente: a fandom részéről a HungaroCon, a hivatásos irodalom részéről, a Galaktika erős részvételével pedig a Gagarin Sci-fi Napok a Szovjet Kultúra és Tudomány házában. Az 1988-as év pedig egyszerre hozott el két európai találkozót: a Véga Egyesület által Budapestre megpályázott Eurocont (amelyen John Brunner és Erich von Däniken jelentek meg díszvendégként), illetve a Galaktika által megszervezett Galaktika SF Napokat.
Az éves találkozókon a klubok bemutatták magazinjaikat, és persze árulták azokat. A hazai amatőr SF-élet felpezsdült, mindenki meg szeretett volna jelenni. Az évtized közepén a klubok írói reménykedhettek: a könyvkiadás egy kicsit szabadabbá vált. Nem csupán a Véga tudott kihozni antológiákat[12], de az Európa Kiadó és a Népszava is beszállt a könyvpiaci versenybe – az előbbi többek között Tolkiennel, utóbbi Nemere István regényeivel.
A könyvkiadás és lapkiadás szabaddá válása az írókat a „hivatalos” utakra terelte. A klubélet is eltűnt, a változó világ adta lehetőségek komoly próbák elé állították azt, aki egy baráti társaságot a piaci körülmények között meg akart szervezni. 1991-ben Debrecenben elindult a Cherubion kiadó Nemes István keze alatt, aki számos hajdani fanzin-szerzőt behúzott írói gárdájába. A rendszer megváltozott, és bár a sokszorosítás könnyebbé válásával, illetve a politikai engedélyeztetés eltűnésével rengeteg fanzin és hivatalos lapalapítási próbálkozás is volt, mégis lassan eltűntek a tudományos fantasztikum iránt aktívan érdeklődő fanok. A fantasy a kilencvenes évek elején önálló zsánerként jelentkezett, és megerősödve maga mögé utasította a sci-fit. Ennek következményeképpen a kilencvenes évek fanzinkiadásában már több fantasy kiadványt találunk, mint klasszikus értelemben vett science fictiont.
Márki István 1992-ben a Kvark SF Magazin előszavában – amely fanzint akkor már Budapest Bank Rt., Nordline Értékpapír Rt., Komfort Rt. támogatta –, így emlékezett vissza az elmúlt időkre:
Mert akárki akármit állít, fanzinokra akkoriban igenis szükség volt. Valódi műhelyek voltak ezek a párszáz példányban, mostoha technikai körülmények között készült kiadványok, sok lehetséges, de névtelen alkotó számára egyedüli megjelenési lehetőséget adva azokban az időkben. De tulajdonképpen bárki lemérhette bennük az erejét: megdicsőülhetett és kijózanító pofonokat kaphatott egyaránt. Megérinthette a nyomtatott szó hatalma. Megtanulhatta, hogy felelősséget érezzen a közszereplésre szánt gondolataiért. Csiszolódhatott, érhetett, kiteljesedhetett. Egyszóval megszerezhette a későbbiekben nélkülözhetetlen tapasztalatot, készülhetett arra, hogy a jövő science fictionjének alkotója legyen.[13]
Ami még érdekelhet:
Korai kis magyar SF-fanzintörténelem I. – A kezdetek
Korai kis magyar SF-fanzintörténelem II. – 70-as évek
[1] Erdei Pálma: Ész-játék vagy csodavárás. A Science Fiction jelenség szociológiája. Disszertáció, 2003.
[2] Erdődi Károly írásbeli közlése.2022. május 30.
[3] Vásárhelyi Lajos szóbeli közlése. 2022. június 8.
[4] Előszó. Metamorf, a Nyíregyházi Váci Mihály Megyei és Városi Művelődési Központ sci-fi klubjának kiadványa, 1987. 2. szám
[5] Bolyki Tamás írásbeli közlése. 2022. augusztus 5.
[6] Szilvási Bertalan: Utószó. Prevega. A veszprémi Kvark sci-fi klub kiadványa, 1981. 1. szám.
[7] Bojtor Iván írásbeli közlése, 2022. szeptember 12.
[8] Egy személyes emlék: a Veszprém belvárosi nagy újságárusnál a magazin megjelenése utáni hónapokban számtalanszor rákérdeztem, van-e második száma a sci-fi magazinnak. Csak több mint egy év elteltével derült ki, hogy az eladó hölgy minden egyes alkalommal hi-fi magazint értett. De hát sem sci-fi, sem hi-fi magazin nem jelent meg többet Véga cím alatt.
[9] Szászvári Tibor: Bevezető. Tauri-tauri. A kecskeméti Paheton II Tauri science-fiction klub kiadványa. 1989.
[10] Nemes István írásbeli közlése. 2022. augusztus 8.
[11] A szegedi Supernova egyik író-szerkesztője, Vásárhelyi Lajos ekkor saját szórakoztatására és az olvasók bosszantására nemlétező szerzőktől származó nemlétező könyvekről is írt annotált bibliográfiákat.
[12] Gemma (1985), Ökovíziók (1986)
[13] Márki István: Előszó. Kvark SF Magazin, a veszprémi Kvark Sci-fi Klub kiadványa. 1992. 3. szám
[HT1]ezt így írták? Nem találtam a neten
Legutóbbi hozzászólások