A klubkorszak és a fanzinkiadás kezdetei
Az első vidéki klub Szolnokon alakult 1971. április 26-án, a Verseghy Könyvtárban. A könyvtár a Könyvtári Magazin Mándy Gábor által szerkesztett júniusi különszámának megjelentetésével kedveskedett klubjának, amely vezetőséget választott és kitalálta éves programját.
A Debreceni SF Klub megalakulására 1972-ben került sor a Debreceni Orvostudományi Egyetem Markusovszky Kollégiumában. Ennek megfelelően a 20-30 megjelent fő és az első évben a klubnapokat látogatók többsége is az orvostanhallgatók közül került ki, csak néha esett be egy-egy érdeklődő a természettudományi vagy bölcsészkarról. Állandó klubteremmel nem rendelkeztek, így vagy a DOTE 2-es kollégiumának társalgójában vagy a Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Intézetének olvasótermében gyűltek össze – már ha megkapták a termeket. A klubélet, bár külső előadó anyagi dotáció hiányában nem akadt túl sok, pezsgő volt, nem egyszer éjfélig tartottak a viták, beszélgetések.
A második évben a klub nyitott a város és a gimnáziumok felé. Reklámozták magukat a Hajdú-Bihari Naplóban és az Egyetemi életben. A TIT és a KISZ támogatása is sokat nyomott a latban. Nőtt az előadók száma, köztük fizikusok, pszichológusok, biológus és újságíró is megtalálható volt. Vitavezetőként eljött Kuczka Péter vagy éppen Fóris Pál futurológus is.
1973-ban aztán a klub Gődény Sándor szerkesztésében kiadta Meteor néven első, vékonyka kiadványát, benne Vattai Miklós novellájával és Ray Bradbury fordításával. Ebben a fanzin alapítását a következőképpen írják le:
Az „Út a csillagokba” társadalmi munkában szerveződik, szívességből írnak bele a műkedvelők, s a sokszorosítás is inkább megtűrt, mint megengedett. A sok bizonytalansági tényező közül a legnagyobb: van-e szükség rá? Valós igényeket elégít-e ki, vagy csak néhány „fan”, azaz rajongó l’art pour l’art szórakozása?! Mert, úgy hisszük, ettől függ minden: ha valóban igény van rá, ha az olvasóközönség írott formában is hozzájárul a szerkesztéshez, ha igényli az SF egyes eredményeit méltató, műveit értékelő, hibáit nyesegető kritikákat, elmefuttatásokat, ha vitatkozik, ha valóban a tisztánlátás szándéka vezérli – úgy kell, hogy legyen lap, és lesz is.[1]
Az első szám 200, a második 1974 februárjában 210 példányban jelent meg. Isaac Asimov mellett a Jemcev-Parnov szovjet szerzőpáros novellája volt olvasható, illetve két kisebb anyag, és egy eszmefuttatás a gettóból kilépő science fictionről. A lap oldalai írógéppel készültek, illusztráció nem volt bennük. A Meteor két számot élt meg, elkészült a harmadik szám és engedélyt is kapott a megjelenésre, de pénzügyi támogatás hiányában fiókban maradt, a klub pedig hamarosan fel is oszlott.
A klasszikus klubkorszak egyik legnívósabb kiadványa a Veszprémi Vegyipari Egyetem „Androméda” Sci-Fi Klubjához köthető. A klub gyökerei a VVE kollégiumához vezetnek: itt szerveződött meg 1972-től az az érdeklődő társaság, amely nem hivatalos formában rendszeresen összejárt, leginkább könyvcserére, a megjelent könyvek megbeszélésére. Utóbb rendezvényeket is szerveztek, amelyek során 1973 novemberében Kuczka Péter is megfordult náluk. A következő év folyamán megszaporodtak a tudományos előadások, sőt kirándulásokat szerveztek (fűzfői csillagda, KFKI Izotóp Intézete). A klub 1974-ben alakult meg hivatalosan, és a következő év áprilisában egész napos sci-fi találkozót hozott tető alá, Korga György festőművész tárlatával az egyetemi aulában, vitadélutánnal Kuczkával, SF-filmekkel és könyvvásárral, illetve esti vetélkedővel.
A következő évben a klub hivatalosan is megkapta a klubhelyiségét. 1976 szeptemberében pedig belépett az SF-Tanácsba, amely összefogta, koordinálta a klubok munkáját. És megjelent az első Androméda – háromszáz példányban.
Nem emlékszem rá, hogy ki volt a névadója, de a szerkesztésben résztvevő kollégáimmal együtt lelkesen csaptunk le a névre, és elkezdtük tervezgetni az egészet. Az akkori időben Murinkó László volt a klub vezetője; később Werk Tibor vette át ezt tőle. Mi voltunk a „szerkesztőbizottság”. Erbits Éva vállalta a felelős szerkesztői posztot, mert ugye, kellett olyan is… Mivel a VVE-nek volt házinyomdája, ahol az egyetemi jegyzetek, kiadványok készültek, adott volt a kézenfekvő lehetőség – ráadásul így megmenekültünk egy csomó bürokratikus tiszteletkörtől is, az akkori szocialista adminisztráció dzsungelében.
Maga a kiadvány 9 számot élt meg, a hatodik számtól kezdve az operatív szerkesztésben engem Zimler Tamás [Timár S. Zelma] váltott fel, és Farkas József (az egyetem Tanulmányi Osztályának vezetője), aki a 2. számtól kezdve volt az Androméda felelős szerkesztője.
Az akkori korra jellemzően a „fanzin-stíl” minden karakteres momentuma feltalálható benne. Abszolút amatőr munka jellemezte, minden közreműködő kizárólag lelkesedésből dolgozott be a kiadványba, lett légyen az rajzoló, fordító, író vagy szerkesztő. Jobbára az ismeretség körében levő, jó nyelvtudással rendelkező ismerőseink fordították a különféle anyagokat, amelyeket mi korrigáltunk – ha kellett –, s így került bele a következő szám anyagai közé. [2]
A veszprémi Androméda fanzint a Veszprémi Vegyipari Egyetem házinyomdájában készítették.
…azzal együtt, hogy az egyetemi nyomda nagy könnyebbséget jelentett, az alkalmazott reprográfiai technológia (xerográfia) különösen a tónusos képeknél, bizony, nagy minőségi kihívásokkal küszködött – ez különösen az első számnál látható jól, ahol a minőség (különösen mai szemmel) gyalázatos. Szerencsére ez a későbbiekben (sokat) javult; és amikor rájöttünk, hogy ez a technológia leginkább a fametszetszerű képeket szereti, a 4. számban ezeket eléggé feldúsítottuk. Tekintettel arra, hogy akkoriban még nem voltak minden igényt kielégítő szövegszerkesztők, az anyagokat gépírással, a grafikailag igényes betűket (pl. címekhez) LETRASET-tel, a képek beinzertálását ollóval-ragasztóval kellett csinálni; az elütések korrekciójára pedig a fehér lötty („szamártej”) volt a megoldás.
Tartalmilag elmondható az, hogy az Androméda ugyanolyan volt, mint a többi fanzin: sok novella, kritika, képregény, különböző vonatkozó folyóiratcikkek szemlézése; külföldi reagálások (pl. Mihail Zaharcsenkóé, a Tyehnyika Mologyozsi főszerkesztőjéé), valamint az, amit a Galaktikától vettünk át: számonként egy-egy alkotót tettünk a fókuszba, és megkíséreltük átfogóbban bemutatni. Az Androméda alapvető feladatának tekintette mindig is az ízlésformálást, s ezért meglehetősen szókimondó, alkalmasint durva módon kritizáltuk a – szerintünk – nem ide sorolandó opuszokat, neadjisten: fércműveket. És szót kell ejtenünk a különféle „csemegék”-ről, amelyek ugyan nem scifik, de a fantasztikum miatt „jogelőd”-ként beszámíthatók…
A képregény, mint műfaj az Androméda egész történetén végigvonul. És ez nem csak annak köszönhető, hogy a szerkesztők szerették (egyébként igen), hanem annak az ínségnek, amely a szocializmusban a képregény-fronton jellemző volt. A Füles és a Népszava volt az, ahol a képregény rendszeresen megjelent. Előbbiben 2-3 oldalon, utóbbiban az újság utolsó oldalán (a jobb alsó sarokban) egy négykockás ablakban. És ez nem volt sok. Ezért alapvető feladatnak éreztük, hogy lehetőleg minden számban közöljünk egy képregényt, még akkor is, ha a reprográfiai minőség, és a feliratozás amatőr jellege hagy is kívánnivalót maga után. Viszont abból az elvből indultunk ki, hogy bármilyen rossz minőségű is, ha van, akkor az több, mintha nem lenne.[3]
A fanzin 1976-82 között jelent meg. A reagálók között volt a szovjet Gyacsenkó házaspár is, akik levelet küldtek a klub részére afeletti örömükben, hogy megjelentek magyar nyelven. A 2. számban Édes Gergely és Tamkó Sirató Károly bemutatása mellett (minden számban bemutattak egy régi és egy kortárs szerzőt) interjút közöltek Jövő és biológia címmel dr. Horváth Sándor mikrobiológussal, aki az Euroconokon Magyarországot képviselte. A beszélgetés végén szóba került a hazai fandom-élet is.
– Egy pillanatra! Mintha Ön azt mondaná, hogy a mi sf irodalmunk kicsit egysíkú?
– Igen, kicsit egysíkú és nem elég merész.
– Az egysíkúság miben jelenik meg?
– Abban, hogy a történetek szerkezete azonos és nem változatosak a témák.
– Az Euroconon ott voltak-e a fanzinoknak is a képviselői? Van-e ezeknek a házi nyomdákban előállított, stencilezett klubújságoknak valamilyen szavuk a science-fiction világában?
– Stencilezett? Én láttam olyan fanzinokat, amelyek mélynyomással készültek és művészi reprodukciókat tartalmaztak. Ilyen pl. a Science Fiction Times és a New Quarterly Riverside. Az sf írók nem restellnek írni ezekbe, méghozzá honorárium nélkül. A fanzinok pedig sokszor éles hangon bírálnak, vagy dicsérnek egyes műveket, közvéleményformáló szerepük van, és ezzel az írók is tisztában vannak.[4]
A Csepel Művek Munkásotthonában a sci-fi klub szerveződését szintén a TIT segítette elő, és bár a csillagászati szakkör égisze alá kerültek, fontosnak tartották, hogy kiadvánnyal rukkoljanak elő. 1977-ben három tájékoztatót is megjelentettek, az elsőt 14, a másodikat 28, a harmadikat 48 oldalon. A szerkesztői Lajtai István, Lázár Gyula, Márk Gábor és Röhlich Károly voltak.
A sci-fi irodalom rajongók közötti térhódítására jellemző, hogy a nyergesújfalui viszkózagyár Ady Endre Művelődési Házában 1975 óta működő sci-fi klub fennállásának második évében szintén novellapályázatot hirdetett.
A pályázatra nem csak a klub tagjai, de a megye területéről is jelentkezhetnek munkáikkal a műfaj kedvelői, művelői. Az írások terjedelme 15-20 gépelt oldal lehet, jeligével és egy háromjegyű számmal ellátva kell beküldeni a gyár KlSZ-bizottságára. Mint a pályázati feltételekből megtudtuk, a legjobb műveket saját kiadásban akarják megjelentetni. Erről kértünk felvilágosítást Vassné Györke Gyöngyitől, a gyár KISZ-bizottságának titkárától.
— Természetesen nem hivatalos kiadónál megjelenő könyvre gondoltunk, hanem a budapesti Pozitron klub kiadványaihoz (stencilezett forma) hasonló könyvre. Ebben szeretnénk közkinccsé tenni a legsikeresebb, irodalmi értéket hordozó novellákat. Célunk az, hogy felkeltsük ezzel az emberekben, a sci-fi irodalom iránt érdeklődőkben az esetleg szunnyadó alkotókedvet, ambíciót, de gondoltunk arra is, hogy ily módon klubunk példakép lehet a jövőben alakulandó sci-fi klubok előtt. Tudomásom szerint nincs is más ilyen közösség a megyében. Pedig a tudományos-fantasztikus művek népszerűsége igencsak megnőtt az utóbbi években. Szóval kedvet akarunk ébreszteni a sci-fi klubok alakításához.[5]
A klubalapító kedv pedig nem csökkent. A Meteor SF klub felbomlása után néhány évvel 1979-ben Debrecenben a sci-fi kedvelők ismét szervezkedni kezdtek, és létrehozták a Kronosz sci-fi klubot, amely hosszabb életűnek bizonyult helyi elődjénél. A klub már a következő évben kilépett lapjával a fandom elé, nem is egy, de két számmal. Nemes István így emlékszik vissza:
A klubot 1979 februárjában alapította Dr. Varga György nyomdász, Szilágyi Gábor újságíró és ifj. Gyarmathy István. A klub székhelye a szocreál stílusú, azóta lebontott és modernebb formában újraépített Kölcsey Ferenc Művelődési Ház egy félreeső, emeleti, hátsó szobája volt, amely kb. 20-25 ember befogadására volt alkalmas, de néha előfordult, hogy 30–40 (vagy több) érdeklődő is megjelent. Általában kéthetente találkoztunk; előadások, beszélgetések vagy filmvetítések formájában. Több külső előadót, ismertebb tudóst és/vagy írót is meghívtunk.
Legismertebb, belsős előadónk Rentka László volt (akkor még orvosi egyetemistaként), és „Biológiai pokolgép” című előadássorozatának elrettentő darabjaival rendszeresen jelentkezett. Mindamellett, Laci pár novellával is letette a névjegyét, és kiadványunk, a Spirál fanzin címlapjának grafikája és az első számok illusztrációi is hozzá köthetők.
A klub aktív írói gárdáját Nemes István, Hajja Attila és Ménes Attila alkottuk, de mindenképp megemlíteném még Rácz Mihály nevét is, aki itt publikált először, de pár év múlva saját maga is kiadott országosan is ismert és elismert zenei magazinokat, mint például a Második látás. Valamint meg kell említenem Kornya Zsoltot (később: Raoul Renier), aki Robert E. Howardról és annak prominens hőséről, Conanról tartott nagy sikerű előadást, és később pár alkalommal ő is meg-megjelent a találkozókon. Egy ilyen alkalomkor terveztük meg vele és Rácz Misivel közösen a Cherubion világán játszódó Az Éj Trilógiája alapjait.
A klub működése alatt, a művház jóvoltából a Spirál nevű fanzinunkból hat számot jelentettünk meg 1979 és 1988 között; az első ötöt Dr. Varga György szerkesztette (a klubtagsággal egyeztetve), az utolsót rám bízva. Mindegyik Spirál fanzin címlapja egy lilás árnyalatú homokóra volt, utalva Kronoszra, csupán a felirat változott. [6]
Ami még érdekelhet:
Korai kis magyar SF-fanzintörténelem I. – A kezdetek
Korai kis magyar SF-fanzintörténelem III. – 80-as évek
[1] Meteor, az ATE, DOTE KLTE KISZ szervezetei által működtetett SF klub lapja. 1973. 1. szám
[2] Rákóczi István Péter írásbeli közlése. 2022. szeptember 5.
[3] Rákóczi István Péter írásbeli közlése. 2022. szeptember 5.
[4] Jövő és biológia. Rákóczi István Péter interjúja dr. Horváth Sándor mikrobiológussal. Androméda magazin, kiadja a VVE közművelődési bizottsága. 1977. 2. évfolyam 2. szám.
[5] Dolgozók lapja. 1977. november 24.
[6] Nemes István írásbeli közlése. 2022. augusztus 8.
Legutóbbi hozzászólások