Áprilisban közzétettem a blogomon egy eszmefuttatást arról, hogy a sci-fivel foglalkozóknak milyen csoportokra oszthatós, s milyen színtéren milyen feladatot töltenek be e csoportok. Ez az anyag azonban csupán kísérője volt egy másiknak, egy komolyabbnak: egy esszének, amit publikálásra szántam, s aminek aztán a Várad folyóirat adott helyet a 2018. májusi számában. Akkor, amikor a Festum Varadinum keretén belül egy hétvégét a román-magyar SF-irodalmi kapcsolatok építésére szántunk Nagyváradon…
Most, hogy eltelt a megjelenéstől számítva három hónap, s valószínűleg az anyag hamarosan feltűnik a Várad online oldalának archívumában, örömmel közzéteszem átgondolásra itt, a blogon is. Az 1960-as évek végétől veszem benne sorra a magyar SF alakulását, a tudományos-fantasztikus irodalom megjelenési lehetőségeit, útjait – az öndefiníciós kísérletek szemszögéből – egészen napjainkig. Nagy és szerteágazó történet, ennél hosszabb anyagot is megérdemelne.
Az esszé pdf formátumban elérhető itt: Szelesi_A_scifi_magyar_utja_18_05_06
Miközben ezt az esszét írtam, újabb gondolatok is jöttek. A következő anyagban a magyar sci-fi irodalom belső szelektív tradícióival foglalkozom. Ez sem könnyű téma, s nyilván máshogy látjuk innen-onnan – de megéri elgondolkodni rajta egy kicsit.
Legutóbbi hozzászólások