Író-olvasó találkozó Nagyváradon
Minden út (legyen az kicsi vagy nagy) egy lépéssel kezdődik. Ilyen első lépés volt a Nagyváradon megtartott sci-fi konferencia május elején.
Már évekkel ezelőtt felmerült Wagner Gyuriban a gondolat, hogy mi lenne, ha a magyar és román sci-fi kedvelők, klubok, írók, kiadók között lenne valamiféle kétoldalú kapcsolat. Pedzegette, pedzegette, volt pár levélváltás, aztán egyszer csak idén év elején előállt konkrétumokkal is, és ezerrel megkezdődött a szervezés. Beszállt az Avana, román oldalról az Antares, majd kiderült, hogy egy kéthetes fesztivál is lesz a tervezett időpontban Nagyváradon… és innentől kezdve nem volt megállás.
Az SF-konferencia elő-délutánjára, péntekre a nagyváradi Illyés Gyula könyvesboltba egy közönségtalálkozót is szerveztek nekem a Várad folyóirat főszerkesztőjének, Szűcs Lászlónak a moderálása mellett. A beszélgetés három nagy témára koncentrált, amelyekről külön-külön is lehetne beszélni egy fél napot: az egyik a magyar sci-fi, a másik a Sztálin, aki egyszer megmentette a világot és a Pokolhurok regény, illetve hát a Kincsem-történet. Ember legyen a talpán, aki ezt egy hatvan perces beszélgetésbe képes belesűríteni, de nem maradt bennem hiányérzet a találkozó végén – jók voltak a kérdések. Erről bárki meggyőződhet, mert a varad.ro egy hosszabb anyagot is közölt a beszélgetésről.
A nagyváradi vár falánál egy panorámakörkép örvendező konferenciázókkal
A másnap teljes egészében a sci-firől szólt. A szálláshelyünkről (amely a református egyházközség vendégháza volt) elsétáltunk a nagyváradi várba, hogy aztán páncélok és kardok között egy szögletes kerekasztalnál beszéljünk a jövőről. Az eseményről beszámolt a transindex.ro is, és az avana is, így nem részletezném, csupán annyit emelnék ki, hogy az együttműködési szándék megvan.
A kerekasztal bal oldala…
Az Avana és az Antares is tart országos találkozót, a következő lépésként meglátogatják egymás rendezvényét. Ugyanakkor felmerült magyar antológiák román megjelenése is – ezt igyekszem végigvinni, majd meglátjuk, mi lesz belőle. Ami ennek kapcsán viszont mindig elszomorít, az az, hogy számos példa van rá Európában, hogy az állam anyagilag támogatja saját szerzőinek idegen nyelvre történő fordítását. Romániában ez a sci-fire is igaz. Nálunk nem.
A viszonylag kötött konferencia-formát késő délután / este felváltotta a kötetlen beszélgetés. Persze a téma továbbra is a könyvkiadás volt, mindkét országban, illetve hát a közösségi élet. Ahogy látom, az Antarest megalapító Anamaria Borlan példájából – ez utóbbi megszervezése minden országban komoly kitartást és elkötelezettséget igényel.
Legutóbbi hozzászólások