Szombaton jelenésem volt a 13. kerületi Vízöntő Pinceklubban, a Talentum Kulturális Esték első rendezvényén. A téma, amire Csepregi Tamás kollégával közösen felkértek, az a Budapest 200 év múlva című pályázathoz kapcsolódóan maga Budapest. Tamás ugye a Szintetikus álom című kötettel a város 2083-as évébe röpíti el az olvasót, én meg A láthatatlan várossal az aluljárók, bérházak és különleges zugok árnyékába villantok be.
A Vízöntő Pinceklub egy hangulatos kis hely egy bérház alatt a Váci úton. Könyvek, pamlagok, kényelmes székek, baráti fények… szóval pont olyan, mint amilyet pár éve a Kreart Egyesülettel mi is szerettünk volna csinálni, csak aztán elbénáztuk. Jó volt látni, hogy más ügyesebb volt, mint mi, és megcsinált egy olyan helyet, ahol jó leülni. Amint beljebb mentünk, jött egy másik meglepetés, egy idősödő úriember állt elém, és bemutatkozott, Szélesi Sándornak hívták.
Elmesélte, hogy az európai díjam híre után sok újságíró kereste meg interjúkéréssel. Aztán kiderítettük, hogy az ő családja is veszprémi, mesélt gyermekkori veszprémi emlékeiről. Mivel apai-nagyanyai ágon Szélessy vagyok, hát még az is lehet, hogy valahonnan a 19. századból közösek a gyökereink.
No, de ezek után aztán tényleg bele kellett csapnunk a beszélgetésbe. Czinkos Évi kérdezett engem, én meg szokás szerint kalandoztam jobbra-balra. Aztán ketten kérdeztük Tamást, a Zsoldos- és Encouragement-díjas kötetéről és a következő regényről, meg a filmezésről. Mindezek után pezsgőt bontottunk – a KIMTÉ-nek volt egy pályázata, amin Hantos Norbi nyert, ezt meg kellett ünnepelni. A végén a Kálvin tér melletti Óriás bécsiszelet vendéglőben folytattuk kötetlen körülmények között. Így csináljuk mi is az Írószövetséges esték után a Trombitásban (és a a Trombi sincs közelebb az Írószövetséghez, mint a Bécsiszelet a Váci út 50-hez).
Find more photos like this on SFport.net
A terített asztal mellett aztán szóltam Bukros Zsoltinak, mi lenne, ha írna Mysterious Universe-t, és csalogattam Csepregi Tamást is a Dreamworld világa felé. Kaptam egy Karcolatot (köszönöm), majd elolvasom, ha befejeztem a mostani munkámat. Jó délután és este volt – ha pedig valaki pályázik a Budapest 200 év múlva pályázatra, hát tudja, hogy Fonyódi Tibivel és velem is jót tesz, ha zseniálisan jó novellát ad le, mivel ott figyelünk a zsűriben.
Legutóbbi hozzászólások