A pénteki programunk Pierrot-val egy veszprémi dedikálás volt, kiválóra sikeredett. A vonat nem késett, a városban nem volt se túl meleg, se túl hideg, sikerült a Kokó teraszán a „fellépés” előtt besütiznünk és jeges teát inni – ráadásul jó társaságban, Márki Pisti barátommal és Évával. Mindezek után Kilián Laci felvitt minket a színpadra, ahol rövid, ámde laza és vidám beszélgetésbe elegyedtünk, amibe sikerült A Pendragon-legendát, mint párhuzamos művet belevonni. Ez kifejezetten megtisztelő számomra, mert Szerb Antal e halhatatlan alkotása kedvenc olvasmányaim egyike.
Find more photos like this on SFport.net
A színpadról egyenesen az Alexandra sátrához mentünk. A veszprémi könyvhéten egy kicsivel több sátor volt, mint Egerben, ámde ezeket hat órakor teljesen elbontották. Addig azonban dedikáltunk rendületlenül – és persze hamar kiderült, hogy gyermekkorom városában némely eseményre többen emlékeznek, mint ami egészséges 🙂 Egyszer, egyetlen egyszer a Kuplungban az 1980-as évek végén előadtuk a sci-fi klubbal Eric Frank Russel Halandzsa című művének színpadra átdolgozott változatát. Hát nem emlékezett erre az előadásra az Alexandrás lány???
Alkonyattájt aztán bejártuk a várat és a Benedek-hegyet. Kisétáltunk a keresztig, ahonnan a város háromnegyede belátható. Mindig rájövök, mennyire gyönyörű ez a város, mennyire szép helyen sikerült felnőnöm. El kell jönnie ide Jonathan Huntnak is – túl sok itt a történelem, hogy ezt kihagyja -, ebben megállapodtunk Pierrot-val…
Legutóbbi hozzászólások