Nem szeretem árilis elsejét, mert a sok tréfa (melyek között buta is van jó számmal) teljesen elbizonytalanít. Elég naiv vagyok ahhoz még mindig (kor nem számít), hogy bedőljek a hülyeségeknek, ugyanakkor viszont mivel a nap miatt mindenre gyanakvással tekintek, az igaz dolgokat sem tudom, hogy elhiggyem-e.
Ott van példának okáért az a pár napos hír, amely szerint egy ausztrál férfi bejelentést tett a rendőrségen, hogy megerőszakolta egy vombat. A férfi aztán nem tett feljelentést, mert mint mondta, a vombat kihúzta és nem fájt. „Azon túl, hogy ausztrálul beszélek, semmi bajom sincs.” tette hozzá. Mi ez, gondolnám, ha nem áprlisi elseji tréfa. És mégsem az, mert március 29-diki dátum van rajta. Tessék, épeszű ember elhinné ezt? (Ismeretterjesztésnek jó, mert azóta tudom milyen is az a vombat.)
Ugyanakkor hitelesnek látszó anyagokat simán elhiszek. A legdurvább az volt, amikor az Átjáróban közöltünk egy hírt Neil Gaimanról, ami csak egy honlap április elseji tréfája volt. Na, az kínos volt, én meg verhettem a falba a fejem, hogy ennyire hiszékeny vagyok. Meg a többiek is verhették a fejüket a falba.
Ezen a napon joggal tarthat mindenki a netes tréfáktól. A legfrissebb eset: chelloveck kollega bejelentése Ridley Scott új filmjéről. Bár a kollega hatalmas betűkkel kiírta, hogy nem áprilisi tréfa, még sem tudok hinni neki. Mi van, ha akkor is áprilisi tréfa, ha nem áprilisi tréfa címke van rajta. Mert ismerem én az ilyet, meg a fantáziadús írókat és fordítókat, ezek mindenre képesek egy jó poén kedvéért.
Áh, szóval nem bírom én ezt. Behúzódom négy fal közé, nem hiszek semminek és senkinek. Ma ne csörögjetek, mert még azt sem hiszem el, hogy ti vagytok a vonal végén. Vagy hogy én.
Én? Hah, na jó tréfa!
Nem is vagyok otthon.
Legutóbbi hozzászólások