Nekem eddig tartott. Kis állomás, a pénztárban öt ember derűsen beszélget. Várok, az eszembe se jut, hogy jegyeladáskor is sztárjk van, nem csak a vonatok nem közlekednek, hanem a pénztárban is csak a kezüket melegítik az alkalmazottak. Előre tudhattam volna: amikor telefonáltam, hogy most akkor lesz-e vonat vagy sem, senki nem vette fel a kagylót. Pedig lám: öten is itt vannak…
Kis ácsorgás után a pénztáros megfordul és győzedelmes mosollyal közli, hogy nem ad jegyet, mert ő bizony sztrájkol. Majd vehetek a vonaton. Kérdezem, megy-e egyáltalán a vonat. A válasza: szálljak föl, és majd megtudom, ha elindul. Kedves. Megköszönöm, s ő fordul vissza a többiek felé.
Felszállok és közben azon gondolkodom, lehet-e úgy sztrájkolni, hogy annak célja nem az utasokkal való pofátlan kicseszés, hanem a munkáltatóval szembeni akaratérvényesítés. Tehát a MÁV-nak kiesik, ami kiesik, meg ugye a presztizsvesztés és egyebek, de az utas értesül arról, hogy nincs vonat, ne ácsorogjon kint, üljön tétlenül a mozdulatlanságba dermedő kihűlt szerelvényen, hanem menjen haza – ne adj’ isten, el se induljon otthonról.
Nyilván lehet így is sztrájkolni, de nem nálunk, Magyarhonban. Hát én meg azt mondom, akkor oldjuk meg ezt magyar módra. Aki nem dolgozik, az ne is egyék.
Kieg-1.: Egy órát ültem az álló vonaton, majd további egyet az állomáson. A két kimaradt vonat kalauza ott dohányzott előttem és sétált fel-alá. Mozdonyvezetők mesélték, hogy elég a vonalon egyetlen ember a járatok megbénításához. És nem kell politikai ok, elég, ha reggel bemegy, és mivel nem volt jó éjszakája, azt mondja: ma sztrájkolok… és elkávézgat bent egész nap. Tényleg egy ilyen szervezett sztrájk? Ez a kisszerűség diadala.
Kieg-2.: Két óra elteltével egy jó szándékú mozdonyvezető felvett engem két kollégája mellé, mivel a mozdonyt (nem a vonatot) fel kellett hoznia Budapestre. Egy élmény volt a fülkében az út… és köszönöm neki a kedvességét.
Legutóbbi hozzászólások