Simon Tibor Lóránd
Úgy hiszem, most nem segít semmi,
se vörösbor, se szivar,
de társaság se vagy hajnalig tartó emlékezés,
nyitott ablak, csillagos ég,
a hitem vagy nem hitem,
remények vagy bármi,
ami fönt, kint, bent ragyog,
hogy hitt és mágus volt,
hajdan aha-frizurával,
földre dőlő birkózásokkal,
díjakkal, és a megcélzott felnőttkorral,
vagy a kislány arcával, ki itt maradt.
Te vagy én,
túl éveken és évszakokon,
újévi halál-üzenettel,
meg nem élt találkozásokkal,
mész a fenébe Tibor,
fütyülök a következő életekre,
itt kéne még jól pofán vernem
téged, mit merészelsz,
mert ezt még együtt éltük.
Legutóbbi hozzászólások