Eljött a szokásos évi számvetés ideje, mély levegőt véve összeszedem, hogy 2021 (az a fura 2021) hogyan és mivel is telt munkák és megjelenések terén. Ez utóbbival kezdem, mert a legkönnyebb rápillantani a bibliográfiámra, és kilesni, mit jegyeztem fel bele.

Egyet tudok: regénymegjelenésem nem volt. Egy évvel ezelőtt ilyenkor azt írtam, hogy a Négykezes plazmára és energiavetőre második részének megírása a feladat, és bevallom, akkor reménykedtem egy karácsony előtti kijövetelben. Ebből már csak azért se lett semmi, mert októberben tudtam nekiállni, és akkor is csak lassan, egyéb munkák szünetében, szóval év végéig az ötödéig-negyedéig jutottam el a szövegnek… fájó szívvel tolom tovább: a befejezése átcsúszik 2022-re. De becsszó, igyekszem. Higgyétek el, egy egész háborút nem könnyű levezényelni, York Ketchikan pedig nehezen kézben tartható…

Novellák esetében a kép már sokszínűbb. Először is volt egy angol nyelvű megjelenésem a The Viral curtain című, Darius Hupov szerkesztette antológiában. A novella értelemszerűen egy gyilkos vírusfenyegetés megéléséről szól, egy sokkal gyilkosabb víruséról, mint a Covid. Jó hír: magyarul is meg fog jelenni, jelen információim szerint az ESŐ 2022. tavaszi számában. A címe: El kell menni, vissza kell térni. Emellett közölte novellámat az Élet és Irodalom (Trianon, a vérengző fenevad). a Magyar Napló (Gyerekek a kútnál), az Alföld (Nevek nélkül), az ESŐ (Az Olivo sul Maré-i húgyház története), illetve a Galaktika (Oktalan félelem) Az Oktalan félelem egyébként Mysterious Universe novella, de annyira más hangulatú mint a regények, hogy talán észre sem veszik a világ olvasói. A főszereplője, Milton Byrne azonban ismerős lehet a Lao-ce-féle szakállrángatós történetéből, még 2012-ből (Az Oligarcha vérvonala antológia).

Két (három) novellám antológiákban látott napvilágot. A bosszúálló isten suttogása a Történelmiregény-írók Társaságának Átok, bosszú, erény című kiadványában, míg a 400. pontosan a négyszázadik könyvének megjelenését ünneplő Galaktika kötete, benne A közelgő apokalipszis előjeleivel. Lett volna még egy megjelenésem a Nemes István szerkesztette Harminc év című antológiában – naná, hogy Monas apó, annyi év után ismét: A csatornatisztító –, ám ennek megjelenése januárra csúszott (mikor ezeket a sorokat írom, már kapható a boltokban).

Így végigvéve a novellákat, kitűnik, hogy még csak véletlenül sem hasonlítanak egymásra. Van köztük történelmi, sci-fi, fantasy, de a MU még csak nem is MU. A Nevek nélkül, amit egyébként a Szépirodalmi Figyelő is szemlézett aztán 2021/6-os számában, tisztelgés Ursula K. Le Guin munkássága előtt (Nevek nélkül című novellájának „párjaként”), Az Olivo sul Maré-i húgyház története és a Trianon, a vérengző fenevad pedig nem illeszthető egy zsánerbe sem. Rápillantva a gép vincseszterén a most készülő novellákra, látom: idén is hasonló merítés várható majd.

Amit felettébb sajnálok, hogy Az ellopott troll folytatásához nem tudtam hozzákezdeni. Sok restanciám van, tudom, de Tóth Bercel sztorijai a szívszerelem kategóriába tartoznak, ráadásul úgy érzem az elnyert Zsoldos-közönségdíj kapcsán, hogy az olvasók is örömmel vennék kézbe a következő részt. Nem ígérek semmit, de…

Rengeteg novellakezdemény és regényötlet mellett sem jutott időm tavaly az irodalmi szövegekre, mert a napok java részét (mind a tavaszi Covid-időszakban, mind az őszi, Spanyolországban töltött hónapok alatt) a filmes munkák vitték el. Ha most valaki a filmes bibliográfiámat kezdené el böngészni, láthatná, hogy bemutatóm nem volt, ez viszont nem jelenti azt, hogy feladat ne lett volna. Ennek áttekintéséhez azonban a tavaly ilyenkor kelt visszatekintésemet kell fellapozzam.

Tavalyelőtt több projekt is elindult, amelyek 2021-ben „versenyben maradtak”, azaz folytatódott a fejlesztésük. Szabó Magda Für Elise című regényének adaptációja nem kis munka, én 2020 decemberében kapcsolódtam bele, és időszakosan keményen lekötött bennünket Somogyi Gyurival az egész éven átívelően. A Für Elise-nek tucatnyi olvasata lehetséges, nem véletlenül ismert, elismert, olvasott, szeretett regény. A legutóbbi drafttal a kezünkben úgy érezzük, sikerült megfogni a lényegét. Bizakodó vagyok, hiszen a másik Szabó Magda regényből általunk írt Pilátus júniusban a Magyar Mozgókép Fesztiválon megkapta a legjobb tv-film, a legjobb rendezés (Dombrovszky Linda), és a legjobb színésznő (Hámori Ildikó) díját.

Sajnos a többi nagyjátékfilmes munka befékeződött, fennakadt a Nemzeti Filmintézet döntőbizottságán. Folytatódott azonban az egyik sorozatos munkám, a Más ez a szerelem, elkészült a tavalyi év folyamán nyolc epizód forgatókönyve, majd csiszolódott, kerekedett, és jelenleg szintén a tovább engedésre vár. Egy éve említettem egy történelmi ismeretterjesztő sorozatot is, amely játékfilmes jelenetekkel operál, úgy tűnik, zöld utat kapott a folytatásra…

Új kezdetek is voltak azonban az évben, nem csupán a már folyamatban lévő munkák adtak feladatot. Belekezdtünk hármasban egy családi sorozat fejlesztésébe, amely írónak, stábnak, nézőnek szívszerelem lehet. Lassan haladunk vele, de bekerült az ötlet az NFI fejlesztésébe, remélem, hamarosan lehet beszélni is róla, és eljutunk a gyártásig. (Update: kikerült az NFI honlapjára a TVDB január 14-i döntése. Ez a szerelem-sorozat a SóstóZOO, avagy Állati ramaZOOri. A cím/alcím önmagáért beszél.)

Persze számtalan ötlet, filmszinopszis, treatment, karakterrajz született vagy legalábbis került átgondolásra még az évben. Izgalmas projektek, amelyek még olyanok, mint a földre hullt mag. Ott maradhat vagy lehet belőlük óriási fa. Nem tagadom, fáj, amikor egyet-egyet elkaszálnak, főképp ha íróként érzem az anyagban, a sztoriban az erőt, elkapom a hangulatot, sőt már-már megelevenednek a karakterek előttem, annyira, hogy arcuk, hangjuk is van… sőt, már színészben is lehet gondolkodni… Rossz ilyenkor elengedni témát, bár a téma sosem tűnik el, csak „áttelel”. Ötvenes években játszódó nagyjátékfilm, történelmi dráma, posztapokaliptikus sci-fi, thriller, noir is volt ilyen… Remélem, még elő fogjuk venni őket a producerekkel, rendezőkkel.

Átmeneti év volt tehát filmes szempontból 2021, tele jobbnál-jobb munkákkal, amiknek év végéig nem volt láthatósága. Jövő ilyenkor talán már lesz. Addig is: munka.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás