Megjelenés: 2019. áorilis

Áprilisban megjelenik végre egy régóta dédelgetett regényötletem, Az ellopott troll cím alatt. A szerzői előszóból kiderül, hogy milyen régóta dédelgettem, de leírom itt is: megközelítőleg harminc éve szerettem volna egy vicces, modern fantasy-krimit írni, és körülbelül tizenhét-tizennyolc évvel ezelőtt kezdett el körvonalazódni a “mit”. Nem egyedül töprengtem ezen, Szalai-Kocsis Tamás (I. M. Brod) is fellelkesült a téma hallatán, és úgy gondoltuk, legyen egy világ, de több főszereplő, szóval minden írónak legyen meg a saját főhőse (mint a Mysterious Universe-ben). Tamás meg is írt egy pár oldalas háttéranyagot, amelyben felvillantotta, mire gondol. Akkortájt még Böszörményi Gyuszival is beszéltünk erről a lehetőségről, de aztán megrekedtünk itt. A Kalandor kiadótól eljöttem, kiadónk tehát nem volt, Tamás pedig írt egy MU-regényt, aztán felhagyott az irodalommal. Csak a szándék volt meg továbbra is, hogy majd egyszer, a távoli jövőben…

Két éve aztán – 2017-ben – felmérgesedtem, hogy ezer ötletem van, és minden máson dolgozom, csak éppen legkedvesebbekből nem írok regényt. “Most vagy soha”, gondoltam, és elővettem a másfél évtizedes anyagot. Végiggondoltam a világ politikai hátterét (Magyarország királyság és kétkamarás a parlament), a mágiarendszert (amely háromrétegű lett), a varázslényeket (a magyar népmesékre és mitológiára alapozva), a Teve utcai rendőrállomány összetételét és a főszereplőim személyiségét. Aztán leültem írni…

…és pár hét elteltével becsúszott egy filmes munka, tehát a félkész regény parkolópályára került. Ott is maradt pár hónapig, mert újabb és újabb filmes megbízások jöttek.

Elérkezett a karácsony, amikor mindenki, még a filmesek is megpihennek, csak az írók nem… Karácsonykor gyorsan elővettem a regényt, és jött a második “most vagy soha” nekibuzdulás. Ennek hatására sikerült lendületből befejezni december-januárban. Aztán kiderült, hogy eddig volt könnyű dolgom, mert a neheze a kiadókeresés lesz.

A helyszín: Budapest

Rendre rosszul lövöm be a regényeimet kiadókeresésékor, ezt be kell valljam. Jelen esetben a könyv munkacíme Bercel és a Margit híd trollja volt, alcíme pedig: A Meseőrség színre lép. Tudniillik Tóth Bercel hadnagy (a főszereplőm) zsaru. Idézet következik a regényből: “A Különleges Királyi Nyomozó Iroda Bűnügyi főosztályán dolgoztam, azon belül is az életvédelmiseknél, gúnynevén a Meseőrségben. A tréfás kedvű kollégák és a köcsög bloggerek azért adták ezt a nevet a mi kis Teve utcai csoportunknak, mert a bűnügyi főosztályon, de talán az egész KKNyI-ban (nem „kákányi” a kiejtés, arra minden zsaru harap!) engem leszámítva mindenki más vagy varázslény volt vagy varázstudó. Röviden: én voltam ott az egyetlen normális ember. Emberizink.”

Szóval Meseőrség. A regény zsánere pedig urban mesefantasy krimi (már ez is billegős, ennyi zsáneren megülni egyszerre). Így küldtem el a kéziratot azoknak a kiadóknak, akik adnak ki fantasyt, urban fantasyt, no meg magyar szerzőket. Aztán egy előolvasónak felkért barátom örömmel újságolta nekem, hogy elkezdte a Bercelt felolvasni a fiának. “De hát ez nem mese”, mondtam, és rádöbbentem, hogy már az első lépést elvétettem. Tóth Bercel rendőrhadnagy története ugyanis nem mese. Hanem krimi. Könnyed, humoros krimi, amely urban fantasy is egyben. Igaz, a fantasy részt a magyar népmesei hagyomány illetve mitológia, illetve népi mágikus elképzelések és népi babonák/varázslatok alapján alkottam meg, azaz a mágiarendszer egyik rétege ez, de a regény akkor sem mese. Még úgy sem az, ha egyes dramaturgiai megoldások meseszerűek. Nem mese!

Egy kicsit posztapokaliptikusabb színezésű borítóterv

Hát így lett urban folk fantasy krimi a zsánerbesorolása – legalábbis az én fejemben. Tavaly év végére kiadója is akadt a regénynek, amelynek hatására változott a cím és változott a sorozatcím is. A terveim szerint mindig Bercel és… lett volna a kötetek címe, ez jelezte volna az összetartozást (mint a Perry Mason sorozatban az …esete, vagy Blocknál A betörő, aki…), pédául a második rész címe a fájljaimban Bercel és a királygyilkosok. Azért erre a megoldásra gondoltam először, mert a történetek epizódszerűek, hiszen a krimi jellegéből adódik, hogy a nyomozó a rész végére megtalálja a tettest. Szóval olvasható bármilyen sorrendben. Csupán az első részt szerettem volna jelölni, mert abban ismerkedik meg Tóth Bercel Hanga Krisztinával a Police Nationale magyar származású felügyelőjével, aki nem mellékesen szépasszony, és elég komoly szerepet kap a későbbiekben Bercelünk életében. Ám a kiadó szerint nem árt a sorozatjelleget erősíteni, így lett Varázslények Ügyosztály 1., és kihullott a nyomozó neve a címekből.

A könnyed krimiket, humoros történeteket és urban fantasy-t kedvelő felnőtteknek ajánlom. Mindazoknak, akikben lakik még egy kis gyermeki lélek, és élvezik a játékosságot, a néha szürreálisba hajló fantázia csavarait. Remélem, tetszik majd annyi embernek, hogy a fogyás láttán maga a kiadó fog nyaggatni a második részért… Szóval vigyétek hírét.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás