Három éve szivárgott ki az öszödi beszéd. Ennek kapcsán eszembe jutott, hogy az, aki azt kiszivárogtatta, végiggondolta-e valaha, milyen történelmi felelősséget hordoz a vállán?Hiszen mindaz, ami ezt követően történt, a magyarázások és félremagyarázások, a bizalomvesztés, az őrült fröcsögés, a folyamatos morális válságozás, a hitetlenné válás balról és jobbról, ezekkel együtt az ország lejtmenete, a gazdaság erősödő válsága, a jobbik előretörése, az intolerancia erősebbé válása, zavargások, tüzek… mindez az ő működésének következménye is.
Nem csupán az övé, persze, de ha ő nincs, akkor talán ez a hazai tragikomédia, ez a társadalmi őrület nem bontakozik ki ilyen gyorsan, sőt, talán nem ezen a fokon. Az az ember rántotta elő a vörös posztót, amely nélkül a bika talán fújtat, de nem szedi szét az arénát.
Persze ezek csak találgatások, hiszen a tragikomédia résztvevői a függöny felgördülése előtt már sminkelve várták színpadra lépésük pillanatát. De talán még sem így, mégsem ennyire lett volna forró a helyzet. Azért őt – a beszéd kiszivárogtatóját – hozom fel most, mert a többi szereplőt ismerjük. Némelyik rádiós műsort vezet, mások felvonulásokra mennek, megint mások házi videóval mutatják be, mennyire jó családapák otthon. De ő, ez az ember, aki az öszödi zárt beszédet a nyilvánosság elé vitte, ő rejtett maradt. Meghúzódott valamely zugban, s csak ő tudja, hogy milyen szerepe volt a magyar valóság formálásában. Nem szól, nem beszél, nem tesz vallomást. Nincsen arca se.
Ezzel együtt eszembe jut, hogy a többi ember, aki hatással lehet a politikai életre, s a jövőre, csupán azzal, hogy szavaz, vajon tudatában van-e történelmi felelősségének? A minap Morvai Krisztina szakadt rá Göncz Kingára az európai nyilvánosság előtt. Kivitte kicsinyes politikai játszmáit a nagyfiúk arénájába, csupán azért, hogy itthon megmutassa szavazóinak, milyen karakán nő is ő. Mit számít bármi más? Csak ő és senki más…
Kijuttattuk, megérdemeljük. De vajon belegondoltunk-e? Belegondoltak-e örömteli támogatói, kire adták szavazatukat? Mintha az emberek elfelejtettek volna a sorok között olvasni. Nekem legalábbis van ilyen érzésem, amikor azon kell vitatkozni valakivel, hogy a Jobbik rasszista-e egyáltalán… Mintha könnyebb lenne nem gondolkodni, sokan tagadják azt, ami a szemük előtt van, mert kényelmesebb. És amikor szavaznak majd jövőre, belegondolnak-e, hogy mire-kire szavaznak?
Legutóbbi hozzászólások