Miért is vágok bele ismét az SF&F Átjáróba?
A legelső, ami eszembe jut, hogy azért, mert jó kaland volt 2002-2004 között. Persze rengeteg munka, egyeztetés, idegeskedés (pláne a határidők előtt), aztán a 12. szám után a bizonytalan jövő miatt, de minden egyes alkalommal, amikor a kezünkben tartottuk a lapot, rendkívüli érzés volt belelapozni. Látni a munka eredményét, olvasni a jobbnál jobb novellákat. Az olvasói visszajelzések inspiráltak, a meginduló Átjáró rendezvények pedig újabb és újabb löketet adtak. Úgy éreztem (és remélem, nem csak én), hogy az ezredforduló nihilje után elkezdődött egyfajta pezsgés.
És ez hiányzik.
Van azonban más is. Az utóbbi időben egyre inkább úgy éreztem, nincsen elég publikációs lehetőség a zsánerben (mondjuk én az utóbbi időben nem sok sci-fi vagy fantasy novellát írtam). Nem csak nekem, de az íróbarátoknak, tanítványoknak sem. Évek óta oktatok a Magyar Íróképzőben sci-fi és fantasy írást, és látom, hogy milyen nehéz egy kezdőnek belépni a publikálók sorába. A kétezres évek elejéhez képest sokkal de sokkal könnyebb kiadni egy könyvet, viszont sokkal de sokkal nehezebb kiadatni és eladni. A piac kicsi, a kiadók pedig a befektetéseiket óvják, amikor nem mernek kezdő szerzőtől írást megjelentetni. De a könyvekig el kell jutni! A novella alkalmas a tanulásra, alkalmas a megmérettetésre, ám mit lehet tenni, ha a novellákat csak a családtagokhoz és a barátokhoz, esetleg egy-egy írókör tagjaihoz képes a szerző eljuttatni?
És a harmadik ok: iszonyatosan nagy a sci-fi és fantasy variabilitása, amelyből csak kevés jut el hozzánk. Hiszem, hogy ezt meg kell mutatni, fel kell tárni, szórakozni és szórakoztatni, miközben felhívjuk a figyelmet rá, hogy ez a zsáner is tud Irodalom (bizonyos megközelítés szerint „magas”, esetleg „szép”) lenni. Persze, mi ezt tudjuk, de tudja meg a tágabb hazai olvasóréteg is! Ezért is változtattuk meg a hajdani SF&F Átjáró Magazin nevét most SF&F Átjáró Irodalmi Antológiára. És persze változni fog a méret, a belívek kinézete és a címlapok stílusa, dizájnja. Ami marad: az az, hogy megkeressük a legjobbakat szerte a világból és ízelítőt adjunk a zsáner sokszínűségéről, játékosságáról, kísérletező jellegéből.
Szóval a személyes motivációm megvan. Pár hónapja befektetőt / mecénást kezdtem keresni ehhez a kissé naiv ésvagy őrült elképzeléshez, mármint hogy vágjunk bele újra, nem havilapként, mint a Galaktika (régen sem havilap voltunk), de nem is évi egy, hanem legalább négy számmal. Kerekednek az elképzelések, a forma, kiírtunk egy pályázatot, amelyre már most szinte napi rendszerességgel érkeznek írások. A következő hónapokban megfontolt tempóban, mindent átgondolva dolgozzuk ki a részleteket, és persze informáljuk az írókat és a leendő olvasókat egyaránt. Egy biztos: november 15-én, az irodalmi pályázat zárásakor a Fészek Művészklubban megrendezendő HungaroConon már sokkal bővebben tudunk beszélni az SF&F Átjáró Irodalmi Antológia megjelenéséről.
Legutóbbi hozzászólások