Egyet évek óta tudok: ha vége a Szefantornak, akkor hamarosan bekövetkezik az ősz. A tábor végénél asszisztálni mindig is kicsit szomorú dolog volt, összeszedni a sátrakat, leereszteni a medencét, leakasztani a röplabdahálót, megenni és meginni a maradékot… Lehet, hogy ezért is jön el már nálam augusztus közepén valami kora őszi melankólia, ezzel együtt viszont megerősödik bennem a szándék, hogy jövőre is eljövök, illetve egy ideje azt is tudom, ha lehet, az utótáborokon és előtáborokon is részt akarok venni. Mert egy pillanatig sem hiányzik itt a város, a forgalom, az internet és a hírek, és a legteljesebb pihenés az, ha barátok között van az ember, még akkor is, ha nem száll be egy hétórás vitába kultúraelméletről, hanem csak fekszik a füvön és egy jó scifit olvas.
A harmadik táboron voltam először és azóta is járok. Sokat változtunk és a tábor is sokat változott. Hála istennek, nincs reggeli ébresztő és a gyilkos párnacsaták is elmaradtak. Most sajnálatosan a távcsöves csillagnézés is (pedig szép volt az égbolt és tiszta, és az éjjeli szárnysütésekhez jól jött volna egy kis csillagbámulás), ám akadt más. Megszaporodtak az előadások (és még az utórezgéseik is hosszan belenyúltak a délutánba és az estébe), volt kint vagy nyolcszáz film (amiből talán tizenötöt, ha megnéztünk), franciakártya, scrabble, munchkin, petanque (így írják?), ping-pong, csocsó, röplabda és foci, bár ez utóbbi túlontúl balesetveszélyesnek bizonyult, a röplabdaháló feltevéséhez pedig az utolsó előtti napig túl lusta volt mindenki. Akárcsak a tábori újság elkészítéséhez.
Aztán jó ez a tanya arra is, hogy a világtól eltávolodva megtegyen az ember némely furcsaságot: én például kíváncsi voltam, milyen lehet amolyan naaagyon rövid tüsihajjal. VJ kezéből szerencsére átkerült a szakállnyíró Sayed kezébe, és cseppet sem bánom, hogy csaknem egy órát el kellett szöszmötölni a fejemmel. Abban nem vagyok csak biztos, hogy a narancssárga tábori pólóban, szinte teljesen kopaszon nem fogok-e majd a későbbiek során kellemetlen párhuzamokat felvetni az emberekben.
Sokan voltunk, sok kép fel fog kerülni az SFWIW Szefantor-oldalára. Zámor már töltöget, és én sem akarok lemaradni… A képek azonban csak halovány lenyomatai a hangulatnak, amit szerencsére egyre többen és többen akarnak megtapasztalni. És hála Istvánnak, ez sikerül is.
A kisebbik Szélesi egyébként azt mondta valamikor a vége felé, hogy kellene egy száznapos tábor is. Én támogatom…
Legutóbbi hozzászólások