Elkezdődött idén is a Szegedi Fantasztikus Tábor (augusztus 3-án), harmincöt fok melegben a kettőshatári alkotótáborban, ott ahol eddig is, immár huszonötödik esztendeje. Túl vagyunk az első hétvégén, amelynek örömteli tapasztalata, hogy akik eddig csak egy-két, vagy véletlenül három napra jöttek le, most a tábor egész idejére kibérelték ágyukat vagy sátorhelyüket. Új a szakács, ámde régi a társaság magja, így kevés a meglepetés.
Az első persze a medence felállítása volt (mármint a hely felkészítése után), aztán a ping-pongasztal kicsomagolása, harmadjára pedig a projektor beüzemelése. Akadály nélkül vettük a meleget és az első előadásokat szombat-vasárnap. Chelloveck kiokosított minket a Godzilla-mítosz mögött álló hatalmas japán filmiparról, majd Kelt mesélt Neal Stephenson (a Snow Crash írója) a harcművészetet számítógépes élménnyé formáló szándékáról. Csuki a játékelméletről tartott előadást, Süle Zoli pedig az olasz filmek egy érdekes, sci-fit érintő szegmenséről. Bárkit, aki kétségbe vonja a Star Wars sci-fis mivoltát, arra buzdítok, nézzen olasz SF-filmeket.
A tábor most is egyszerre szól a lazításról és a tudományos fantasztikumról, konkrétan könyvekről, filmekről, képzőművészetről, tudományról. Már most látszódnak a hívószavak: Higgs-bozon, Robert de Niro, Star Trek, Iron Sky, foci, Szefantor Kurir, csillagászat, meteoreső, e-book, olvasás… Mindezek mellett nyomon követjük az olimpiát is, konkrétan a vasárnapi érmeknek már együtt örültünk.
Hajnalig tartó viták, beszélgetések, kártyapartik jellemzik immár negyed évszázada a Szefantort, amely a legrégebbi egy helyen tartott SF-rendezvénye Magyarországnak. Manapság hódít a radler a nagy melegben és egyre több notebook kerül ki az asztalokra. A modern világ ránk telepszik (ahogy én is innen írom ezt a blogbejegyzést), de azt hiszem, ez még elfogadható mértékű. Másfél hét lazítás és okosodás – nem is tudnék mit kitalálni helyette.
Legutóbbi hozzászólások