edes-savanyu-oldalas.jpgPéntek este a Lucullusszal megint csak egy kínai vacsorára voltunk hivatalosak, ami nekem már a sokadik (talán a negyedik ilyen vacsora volt), míg újdonsült asztaltársaimnak, Joninak és Petiéknek az első. Gergő lemondta betegség miatt, amit felettébb sajnáltam, mert hiányzott az asztal mellől még egy jólevő ember, ugyanis most először fordult elő velünk, hogy a tizennyolc fogásos vacsorából maradt az asztalon, mert nem tudtuk megenni.

Amarhafalatok-zoldsegekkel.jpg helyszín Wang mester másik étterme volt, méghozzá a Telepy utca 24. alatt, a Nagyvárad térhez közel egy kis utcácskában. Az étterem meglepően visszafogott volt, nem fordultak velünk szembe a falról a kínai éttermekből ismert festmények vagy számolatlan piros zsinóros lampionok, esetleg nagyra növesztett szerencsepénzek. Kellemes belső, hangulatos kerthelyiség, hagyományos és körasztalok. Természetesen körasztalok mellé ültünk, mert majd az étel körbejár – máshogy nem lehetne tizennyolc fogást lenyomni.

pacal.jpgTuróczi Gábor felvezetőjéből (Jani alig bírta kivárni a végét) megtudtuk, hogy csípős konyhára kell számítanunk, aminek hallatán az asztal körül többen felettébb örvendeztünk. A csípős ízek a chilire és a kínai borsra vezethetők vissza (ami nem is bors). Megtudtuk azt is, hogy a Gong Bao-ételek Szecsuánból származnak – ezekkel minden kínai gyorsétteremben találkozhatunk. A vacsora persze nem volt annyira csípős, ezért aztán Joni morgott is egy sort a végén, mondván, a felvezető miatt ő többre számított.

yibagu-leves.jpgMivel írtam már kínai vacsoráról kétszer is, most nem nagyon részletezném. Volt az előételek között a kedvencemből, az ízletes fafüle gombából, illetve akadt zellersaláta, amire Joni kattant rá, meg mézes, szezámmagos bordafalatkák (első kép), fanyar szószban úszkáló ínyenc marhabensőségek, zöldséges marhahúskockák (második kép) és hihetetlenül omlós ökörpacal (harmadik kép). Szokás szerint már itt félig telítődött az ember.

A yibagu leves (negyedik kép) elég fura volt a magyar szemnek, óriási marhacsontok úszkáltak benne, kis hússal és kétfajta gombával. A gombák haloványak voltak, mintha csak szellemek lennének, és meg kell mondjam, az ízük is szellemszerű volt. Kicsit gumiszerűen rágós állaggal rendelkeztek, elnyammogott velük az ember. Ízre – ezt mondhatnám leginkább – forró, kis híján leégette a szájpadlásom.

szerencses-sertescsulok.jpgEgy probléma akadt csupán a következőkben: túl gyorsan jöttek ki az ételek, a további tíz fogás. Új volt számomra a lepényhal, amely természetesen egészében érkezett, fejjel-farokkal, felszeletelve. A szálkákat kivéve semmi baj nem volt vele, csupán az, ami általában a fűszerezetlen halakkal: kevés az ízük. A szerencsés sertéscsülök viszont ízre remek lett, kinézetre viszont elsőként két lebegő tüdő képzetét keltette bennem (ötödik kép). Új volt a gong bao királyrák, édes bundában kisütött rákfalatkák, amikkel elég jól elszórakoztunk – ugyanis a pálcikákkal felszúrni lehetett leginkább, nem megfogni. Minduntalan kicsúszott ugyanis oldalra.

csipos-oldalas.jpgNem volt új, de örömmel üdvözöltem a jégsalátán érkező, erősen fűszerezett csípős oldalast (hatodik kép), a vacsora legvégén ebből dupláztunk is, kikértünk még egy tálat (a zellersalátából is). Turó kedvence, a fokhagymás yo-cai is ismerős ízzel köszöntött ránk, ez messziről leginkább fonnyasztott kelhez hasonlító zöldleveles saláta (nincs a növénynek magyar neve). A serpenyőben készült, tűzön rotyogó csirke és a xin jiang birka asztali feltűnésével már nem bírtam, pedig nem ettem sem a tojásos rizsből, sem a tésztából, de még a tofuból is csak egy falatot – és megint rájöttem, hogy nem bírom a tofut. Valahogy a sült édességekre tértem magamhoz.

asztaltarsasag.jpgÖsszességében rájöttem, hogy Wang mesterben lehet bízni, hajnali fél ötig el sem bírtam aludni, annyira eltelített ez a tizennyolc fogás (nekem lényegében tizenöt). Vacsora után egyébként még beszélgettünk az asztalnál, míg a többiek lassan elszivárogtak. Aztán eloroztam Turó fényképezőgépét, mert ő csak az ételeket fotózta (Turóczi Gábor képei illusztrálják a bejegyzést) és csináltam a társaságról is képet (ez a hatodik kép), csak hogy legyen.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás