A péntek és a hétvége egésze összefolyt megint, szinte Botond alexandrás író-olvasó találkozójáról jutottam el egyenesen a tolcsvai Oremus-pincébe, s cseréltem le pólómat papi öltözetre. Na persze, nem teljesen közvetlenül, mert útba esett a Trombitás a Moszkva téren és pár órányit még aludni is sikerült, bár az ébredés hihetetlen volt: képzeljétek el, a telefon kijelzõje képes olyan számot mutatni, hogy 05:10.
A Burger King persze nincs nyitva reggel 06:30-kor a Keleti mellett. Gyros-szal futni a vonat után pedig egyenesen artistának való mutatvány.
Budapesten havas eső esett, a keleti végeken viszont csak eső. Olaszliszkán szálltunk le Kamper Gergővel a vonatról, és egy réges-régi főiskolai csoporttárs kanyarodott ki kocsival értünk, Veres Zoli, akit nem láttam már vagy tizenöt éve. Kihajtottunk Tolcsvára, fel a pincesorra, ahol az Oremus-pince legeslegmélyén várt minket a munka: Kántor Pisti ugyanis a tokaji bor kultúrhistóriájáról forgat, s felkért minket némi statisztálásra.
A jelmezek a nyíregyházi színházból származtak, a bor pedig magából a pincészetből. A kellékek között három évszázados kupát is találtunk, ezer-tízezer ember ivott belőle előttünk. A falon nemespenész remegett, lebegett, a palackokon szintén. A hely is hihetetlen volt, nem csak a kellékek, amikor nem a kamera előtt álltunk, akkor fotóztunk mindenfelé.
A statisztálás nem volt bonyolult, többnyire ültünk és ittunk. Nékem pennával könyvet is kellett írnom, így sokkal összetettebb játékra volt lehetőségem, mint Gergőnek és Zolinak, vagy új ismerőseimnek: Zsoltnak és Évának. Már-már életre kelt a szerep, s minden bizonnyal a legzseniálisabb pap lettem volna a tokaji bor kultúrhistóriájának történetében, ha szövegem van… Illetve mit is beszélek, a legtökéletesebb pap voltam, mert senki más nem játszott papot (és már nem is fog e filmben).
A forgatás egy sátoraljaújhelyi múzeumban folytatódott, itt egy kis sarokban, a Kazinczy-család asztalainak egyikénél ültünk le bor és poharak társaságában. Misi és Béla felállították a technikát, mi pedig Gergővel közben múzeumot jártunk. Zoli kicsit ideges volt, de igyekeztünk semmit nem összetörni. Itt csak két jelenet forgott, gyorsan végeztünk is, ahogy jöttünk, úgy mentünk. Én jelmezben.
A forgatás végén persze mivel mással is koccinthattunk volna a sikerre, ha nem tokaji furminttal – de persze már az Erika vendégházban. A társaság összetételéből adódott, hogy az este a gimnazista és a főiskolás évek felidézésével és anekdotázással tellett el. A vasárnap meg a hazautazással és a pihenéssel (és végre egy Chili Chese szendviccsel a Burger Kingben a Keletinél).
Persze a tényleges pihenés igazából még hátra van… elmúlt éjfél, és ma már nem szándékszom dolgozni…
Legutóbbi hozzászólások