Már tavaly terveztem, hogy nyári gyümölcs-sörös élményeimet összefoglalom egy blogban. Annyi ízesített sör jelent meg a piacon ugyanis, hogy úgy éreztem, utat kell mutatni a káoszban, az ízesítőkkel elnyomott komlófolyamok völgyeiben, de legalábbis közzé kell adnom saját térképemet, hogy mit és hol találunk meg, ha a tikkasztó nyári napsütésben lerogynánk egy fa tövébe és hűtött buborékos-habos frissítőt szeretnénk kortyolni. De aztán semmi nem lett e komolytalan elhatározásból, mert eljött a nyár vége, beköszöntött a szőlő ideje, s a nemes nedű egyszerűen kiszorította életemből a habzó ál-söröket.
Tegnap a 82. Ünnepi Könyvhéten azonban megint szembesülnöm kellett azzal, hogy a nyári melegben a boltban fröccsöt nem kapni, dobozos gyümölcsízű sört viszont igen. Ráadásul a reklámokban már hetek óta nyomatják az új keverékeket, így a tavalyi szándék megint gyökeret vert lelkemben. A kínálat azonban akkora lett, hogy egyetlen blogbejegyzésben nem járhatok a végére, ezért aztán – mély levegővétel után – eljutottam ugyan az elemzésig, de azt fájó szívvel két részre bontottam.
A tavalyi körbe elsőképpen a Gösser citromos és a Radler két söre tartozik bele. A Heineken Hungária soproni üzeméből kikerülő csak természetes alapanyagokat tartalmazó ital tipikusan női ajakra kikísérletezett citromos sör (mit natürlichem zitronensaft). Két százalékos az alkoholtartalma, a citrom nem keseríti az italt, hanem édesíti, tulajdonképpen a Gösser citromos a legédesebb a piacon a maga nemében. Pohárba kiöntve zavarosnak hat, ám a doboz felirata figyelmeztet: az esetleges lerakódást és a fátyolosságot a természetes citromrostok (gyümölcskoncentrátum mellett az ízt még a citromfű is fokozza) eredményezik (szerintem meg szándékos a gyártó részéről). Ha valaki nem szereti a sört, annak a citromos Gösser megfelelő lehet, semmit nem érezni benne a sörös jellegből.
A Radler citromos söre alkoholfokban még kevesebb, 1,4 százalék. A citromos dobozán a legérdekesebb adat a csökkentett kalóriatartalomra vonatkozik, ha valaki nem akar a nyáron kilókat magára szedni, de a napi tíz doboz az alap, az nyugodtan ihatja ezt. A Radler terméke sem sokkal sörösebb jellegű, viszont a citromíz erőteljesebben dominál a cukornál, tehát kevéssé ragad össze tőle az ember szája. Dobozos jellege elvitathatatlan, jéghidegre lehűtve vízpartra ajánlom.
Különleges élmény a Radler bodzás – amiről be kell valljam, hogy a kedvencem volt tavaly, de az idei felhozatalból is vezet. A bodza alapjáraton nem keserű, de nem is édes, ugyanakkor frissítő és kellemes íze van: ezt keverték a komlóval. Az eredmény nagyon is ígéretes, lehűtve finom és nem tolakodó. Annyit lehet inni belőle, amennyi az ember személyre szabott kapacitása, én nem unom meg, ezért aztán a veszélyes fokozatba sorolom. Tessék mindig keveset venni, hogy ne alakuljon ki a függőség, illetve, hogy másoknak is maradjon a boltokban. Elmondhatom egyébként, hogy a Szegedi Fantasztikus Tábor kedvenc radlere – az elmúlt évben hódító útja kiteljesedett a Szefantor látogatóközönsége előtt…
Tavaly jelent meg a Borsodi Friss citromos terméke, amely lehűtve szintén üdítősebb-jellegű. Nem annyira édes, mint a Gösser citromos, de nem is annyira keserű, mint a Radler hasonló terméke. A sör csendesen meghúzódik a háttérben, de azért érezhető. Mivel nem tolakodó, az ital ajánlható a kevéssé elvadult sörösöknek is, az alkoholtartalma két százalék, hozza tehát az átlagot. Tavaly jelent meg a piacon és rögtön a Sikertermék-díj arany fokozatát nyerte el a Mai Piac és a Nielsen piackutató közös értékelése alapján. A magam részéről néha jól esik, de folyamatosan fogyasztva kicsit unalmas, talán éppen azért, mert mindenkinek meg akar felelni és túlontúl kiegyensúlyozott az íze.
A Grafenwalder citromos sörét a Lidl hálózat forgalmazza csak és egyedül Magyarországon. A jelen bejegyzésben felsorolt radlerek közül ez a legsörösebb, azaz a legférfiasabb. Erős, karakteres söríze van, némi citromízesítéssel, ami remekül illeszkedik bele az ízvilágba, ám nem tart sokáig, nem fog összeragadni tőle az ember ajka és nem is lehet annyit inni belőle, mint az édesebb limonádéfajtákból. Baráti koccintásra dobozból jó fogyasztani, az üveges tálalást feleslegesnek érzem, annyira nem éri meg a mosogatást. Az alkoholfoka 2,5 százalék.
A Feldner citromos radlerhez a Tesco üzleteiben lehet hozzájutni, és őszintén megmondom, csupán annyira emlékszem belőle, hogy keserűbb a közkedveltebb Gösser és Borsodi Friss termékeknél, viszont nem éri el a sörös karaktert. A citrom mintha csak némi citromsavként létezne benne, nem üt ki, nem szárítja ki az ínyt. Iható, de nem repít a mennyekbe, hideg medencébe pedig nem ajánlható, megtolja úgyis az orrodban a telítettség érzését. Inkább egy fa tövében, egy kisváros szélén, rálátással a dombokra kell kinyitni, baráti szisszenéssel. Szintén 2,5 százalék az alkoholtartalma, kettőt kell tehát meginni egy hatásáért, de elnyúlva a füvön – elmegy.
És volt tavaly egy különleges kóstolóm is: Lengyelországban. Az Európai SF Társaság éves ülésén jutottunk hozzá a Redd’s radlereihez. Az ital alkoholtartalma magasan veri a hazai radlerekét: 4,5 százalék. Két ízben volt kapható: almás és „vörösgyümölcs” változatban. Az almás gyorsan kedvencemmé vált, de értelemszerűen le kellett mondanom róla határátlépéskor. A magam részéről, ha egyszer úgy döntök, hogy italkereskedő leszek (megint, mint valaha az elfelejtett múltban), akkor bizony a Redd’s ott lesz az importálandó italok között.
Legutóbbi hozzászólások