„Sándornak köszönettel” – ez áll az Ezüst félhold blues belső oldalain, és alatta a név: Gáspár András. Mellette a dátum: 2007. 06. 02. Számomra megtisztelő volt ezt a dedikálást átvenni, sőt, megtisztelő volt András kérésére felelős szerkesztőként lektorálni a könyvet, merthogy ő ragaszkodott hozzá, s győzte meg a kiadót a Fanyűvő étteremben, hogy én kellek. Nem tagadom, jól esett. Duplán is.

Valami azonban megváltozott, s gondolkodom, hogy hol. Mi vezette Andrást odáig, hogy ma este a Star Trek premierjén, a MOM park mozijának előterében lekapja az orromról a szemüvegemet, s három részre törje. Talán az, hogy én a Tuannak írok, ő meg a DeltaVisionnek? Hogy a Tuan perli őt mondván, hogy ugyanazokat a jogokat két külön helyre adta el? Más okot, mint hogy a tábor két oldalán állunk, nehezen tudok elképzelni, mivelhogy közel két éve nem találkoztunk, nem váltottunk szót, nem leveleztünk, s én bizony nem írtam róla semmit, amivel haragját kivívhattam volna.

Érdekes dolog ez, s én nem hittem benne, hogy a táborok megkavarhatják az embert. A filmpremieren a büfé felé tartva ezért is léptem András felé kinyújtott kézzel. Mert hogy kiadói perek ide vagy oda, az írók miért tartsanak haragot?  A lojalitásnak ezt a fokát szerintem hülyeségnek vagy szervilitásnak hívják. Meg különben is, kicsi ez az ország és rövid az élet… Meg különben is, két éve még jóban voltunk, s így váltunk el.

András rövid úton küldött el a pitsába figyelemre sem méltatva kinyújtott jobbomat. El kellett volna mennem, a fene a makacs fejemet. Lelki szememmel a pillanat tört része alatt láttam magam a büfé felé fordulni, de mielőtt ez így lett volna, kiszaladt a számon a válasz: „te is elmész…”. A következő pillanatban már kereshettem a szemüvegem a földön. Darabokban.

Felfogtam. András nem akar kezet fogni velem, sőt, mi több, a méreg, ami benne van ennél többre is elég. (Nem tagadom, azért fel tudom húzni az embereket, de ritkán történik ez meg egy kinyújtott jobb kézzel.) Sebaj, az Ezüst félhold azért a helyén marad, a dedikálással benne. Azt hiszem azért, hogy egy illúzióval gazdagabb legyek ezek után is.

(A film, amit egy sorból néztünk végig – én sebtében összeragasztott szemüveggel -, egyébként nekem végül is bejött. Érdemes elmenni rá. De majd kiblogolom ezt is.)

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás