Rémálmok már megint, vagy az Aspirintől vagy a megfázástól vagy a regényírástól. Vonatrobbantásokról álmodtam és persze emberekről, akik ott meghaltak. Majd balzsamozásról valami különös ritus szerint, s akit fehér lepedőben balzsamoztak az egy ismert tévés volt. Aztán meg egy óriási iskola, amelynek egy kisebb szobájából tévét vezettem és mindenféle élhetetlenségi ügyek jöttek elő…
Nem tudom, a számítógép velem van vagy ellenem. Ha játszani akarok (rémálom után jól jönne egy kis lazítás), mindig kikapcsol magától. Kénytelen vagyok dolgozni.
Reggel ülök és számolok: a regény felét átléptem. Azaz, ha úgy tekintjük, hogy ez egy trilógia első része, akkor a hatodát. a szálak elindultak, most jöhet a szereplők ritkítása. Pont olyan kedvem van, hogy halált osszak, bár ha ők látnának nyilván fegyver nélkül is halálra röhögnék magukat, a billentyűzet felett ülő, papírzsebkendőt szorongató és mézes teázó isten, aki néha betegen köhécsel…
Legutóbbi hozzászólások