November 10-én volt az Írók Boltjában a Pokolhurok című regényem bemutatója, ahol Máté Dezső az MTA TK KI társadalomkutatója és Antal József biokémikus ült mellettem a pódiumon, mint beszélgetőtárs, illetve Michaleczky Péter barátom moderálta az estét.
Péter egy gyors közvéleménykutatással kezdte, majd engem szólított meg először. Én beszéltem a regény születésétől, az első ötlettől kezdve a formálódásán át egészen a befejezéséig, a nyomdába kerülés előtti utolsó munkákig bezáróan. Minden írás átírás is egyben, és ez különösen igaz a tíz év alatt megírt Pokolhurokra, egyrészt a a kétezres évek elejének eseményei, másrészt a gyakorlati szerzői döntéseim kapcsán. „Azt szerettem volna, ha a témát másokon keresztül másoknak a lencséjén keresztül, erősen torzító lencséjén keresztül látjuk. Ehhez pedig nekem, mint írónak, nem szabadott benne lennem a történetben. De ez nem volt egyszerű döntés, mondom, az elején nagyon sokat billegtem, hogy E/1 vagy E/3.”
Vallottam az író feladatáról is: „Az írónak nem feladata válaszokat adni, kérdéseket kell feltennie és addig kell idegesítenie az olvasót, amíg az olvasó meg nem próbálja a saját válaszait a kérdésekre megadni.”
Antal József is egy vallomással kezdte (az idézeteknél az élőszóban elhangzottakat csak minimálisan stilizáltam): „Én féltem a könyvtől, nem magától a tárgyától, hanem Sándort féltettem. Ennek a könyvnek két olvasata van. Van egy humanista olvasata, meg egy soviniszta olvasata. Hála a magasságosnak, az isteneknek, a soviniszta recenzor a humanista olvasatot találta meg benne, ezért talán a soviniszta olvasata elpárolgott. De történhetett volna fordítva is, és akkor most a soviniszták bibliája lenne ez a könyv – a témájánál fogva. És akkor most máshogy ülnénk itt. Ezért féltettem én Sándort.”
József a regény születésénél is ott volt, mint biokémikust, őt nyaggattam a kérdéseimmel, hogy a Pokolhurok minél hitelesebb legyen. „Én még mindig félek kicsit ettől a könyvtől,a hatásaitól, a hosszabb hatásaitól is. Szerencsére Sándor nem az én tanácsaimat fogadta meg, hogy hogyan kell kiirtani egy rasszt. Amit megírt, azt hála istennek, nem lehet megvalósítani, de nem jó ötleteket adni a Világ őrültjei egyesüljetek tagjainak, mert sajnos – és most is elmondom és a könyvemben is leírtam – ezek a dolgok sokkal könnyebben megvalósíthatók, mint ahogy azt a köznapi olvasók hiszik. Tehát egy garázsban egy mosógépcentrifugával, egy hegesztő transzformátorral gyakorlatilag minden olyan genetikai manipulációt meg lehet csinálni… meg egy, bocsánat elfeledkeztem a gőzborotváról a sterilizáláshoz, ami ahhoz szükséges, hogy egy ilyen dolgot az ember megvalósítson.”
Máté Dezső a következőt mondta a regényről: „Ez egy kritika, hogy ebben élünk. Ezzel szembesülnünk kell (…) Beszél Olaszliszkáról, beszél a látens rasszizmusról, beszél egy olyan témáról, amit eddig még a tudomány sem próbált itthon feszegetni vagy magyarázni, ez a roma melegek helyzete, a roma LMBT kultúra.”
„Az eddigi kutatások főként etnikai szempontból közelítették meg a romákat. Most van egy fordulópont a társadalomtudományban, amikor bejön egy olyan koncepció, a critical race theory, amely szerint azt mondják a kutatók, főleg roma kutatók, hogy most már elég a kutatásból, és a romák szeretnének az őket érintő kutatásokra reflektálni, hogy a mindenféle felzárkóztató programok milyen hatással voltak vagy vannak a romákra. Egyébként ezt is érinti a könyv.”
„Olyan jelenségeket írsz le, ami tökéletesen ábrázolja azt a hatásmechanizmust, ami a cigányokat érinti napjainkig, hogyan tekint rájuk a tudomány és a társadalom” – folytatta Dezső, és felidézte az első cigánykutatás egyik döbbenetes megállapítását: „Azt mondta a 71-es kutatás, hogy cigány az, akit a nemcigányok közössége cigánynak tart (…) Most már kollégáim azok az emberek, akik ezt a 71-es kutatást elvégezték. Megkérdeztük, hogy mégis mi alapján határozták meg, ki a cigány. Bementek a házba, megnézték, hogy füstösek-e a falak, és ha füstösek, akkor ott feltehetően cigányok laktak. Ez volt a kategorizáció a 70-es években.”
Máté Dezső szerint a regény „tökéletesen ábrázolja, hogy egy személyiséget hogyan torzíthat el a saját előítélete valakivel vagy valamivel szemben (…) Azok az emberek fognak felháborodni ezen a könyvön, akik nagyon előítéletesek vagy nem bírják elfogadni mások másságát.”
„Én azt szeretném, ha ez a könyv megihletne valakit, és megszületne az első cigányszociográfia Magyarországon, ami ugye fájóan nagyon hiányzik – mondta Antal József. – Ugyanis itt nagyon-nagyon sok mellébeszélés és nagyon-nagyon sok hazugság van minden oldalról. Tehát az előítéletek nem véletlenül születnek, az előítéletek mindig információhiányból születnek vagy félinformációból. A magyar-cigány viszony nincs tisztázva.”
Az estéről egyébként felvétel is készült, amit az Írók Boltja feltett a youtube-ra:
Legutóbbi hozzászólások