Hah, nézem a bejegyzéseket, és az elmúlt hetekben méltatlanul elhanyagoltam az éttermi beszámolókat, szemben a borajánlókkal. Ma délelőtt azonban Lucullus-os meghívásra bekukkantottam a Mamutba, ahol a Kono pizza első éttermének a megnyitóját tartották. Nem másról van szó, mint hogy ebben az étteremben a pizzafeltétet tölcsérben tálalják, mint a fagylaltot.
Konkrétabban: 2003-ban Rossano Boscolo olasz mesterszakács (oldalsó képünkön a sötét zakós úriember) koponyájából kipattant a tölcséres pizza ötlete. Valljuk be, rohanó korunkban mennyire ideális már, hogy a pizza az utcán is ehető, ahogy a gyros például, és nem leffed le minduntalan a közepe, ahonnan aztán a sajtos feltét úgy csúszik le, mint szánkó a domboldalról. Az ötlet azonban csak egy dolog, ki is kellett dolgozni a technikát: a tészta nem ázhat el, a feltét nem maradhat nyers…
Az elsorolt adatok szerint a tölcséres pizza szénhidráttartalma kétharmada az eredeti pizzatésztának. Keményebb és nem nyers félig, azaz a gyomorban nem folytatja a kelést (amit érdekes volt hallani egy olasztól, hiszen országában a pastát is pastával eszik, némi pasta-salátával és pastával). A tölcséres pizza édességként is működik, a tölteléktől függően.
Rossano Boscolo szerint az emberek a gyomrukkal esznek, nem a fejükkel, azaz azt eszik, amihez hozzászoktak, csak hogy jóllakjanak (mint az egyszerű állatok). Meg kellene tanulnunk a fejünkkel enni, azaz élvezni is a létfenntartáshoz szükséges mozdulatsort… Ezeket annak kapcsán mondta, hogy a tölcséres pizza nyilván annyira új lesz az embereknek, hogy az elején nyilván megijednek tőle és inkább a szomszédba mennek laposért.
Nekem egyébként a darált húsos jött be a legjobban, utána a sonkás-gombás-olivabogyós (nem jegyeztem meg a fantázianevét). A csirkés-zöldséges-rukkolás is finom volt, ám nem rendelkezett olyan ízerővel, ami a tésztát semlegesítette volna, de hát én a pizza szélét is sokszor eldobom… Az édeset nem mertem megkóstolni, de úgy tűnt, hogy kicsit száraz, Klára és Márta ennek kapcsán elmondták a véleményüket és pár ötletüket az étterem üzemeltetőinek, akik örömmel fogadták az észrevételt és megígérték, hogy mindent megtesznek a jobb ízekért…
A Kono egyébként franchise-rendszerben működik, öt-hat éve jó pár országban a Távol-Kelettől kezdve Európán át Afrikáig. Talán nem a mamutbeli lesz az egyetlen.
Legutóbbi hozzászólások