Pár hónappal ezelőtt szerettem volna egy Colombo-bejegyzést írni, hogy mi okból, arra már nem emlékszem, de akkor utána néztem a sorozatnak. 1968-ban forgatták az első epizódot, de aztán három évet kellett várni a második részre, nehezen indult tehát be. Volt egy kis megállás is 1978-ban, de nem tartott sokáig (magam is emlékszem arra, hogy a magyar tévében bemondták, több részt nem vetítenek le Magyarországon). Az utolsó, a hatvankilencedik epizód 2003-ban forgott le. Aki akarta, végig követhette a világ változását is: az örök hadnagynak először a fax is újdonság volt, aztán a számítógép… harmincöt év fejlesztéseire csodálkozott rá mindig gyerekként, szivarral a szájában, jegyzetfüzettel a kezében és ballonkabátjával.
Sokan tudják, de érdemes felidézni: Peter Falk magyar származású volt, Falk Miksa dédunokája, de ő már Amerikában született, New Yorkban 1927-ben. Három éves korában kivették az egyik szemét egy daganat miatt, később volt szakács, diplomázott politológiából, közigazgatásból, jelentkezett a CIA-hoz, de szerencsénkre nem vették fel. A filmes szakmában sem volt könnyű neki a pályakezdés, de aztán az évek múltával volt Oscar-jelölése, és kapott vagy fél tucat Emmyt és Golden Globe-ot alakításaira. Még sem a díjak számítanak, hanem a vászonról vagy tévéképernyőről átsugárzó szeretni való személyisége. Ennek ellenére nem könnyű befejezést osztott neki a sors: Arzheimer kórja lassan hatalmasodott el rajta, az utolsó években már nem lehetett önmaga.
Az egyik legmeglepőbb szerepvállalása Wim Wenders Berlin fölött az ég című mozijában volt, amit én a Bécsi Filmfesztiválon láttam a kilencvenes évek elején. Ebben önmagát játszotta, Peter Falkot, akiről kiderül, hogy egy angyal, aki emberré akart válni, hogy megismerje az élet minden oldalát, jót, rosszat, szerelmet, együttérzést, szenvedést. Hát most, június 23-án visszatért az egekbe… Nyugodjon békében.
Legutóbbi hozzászólások