Még hét közepén (a dorogi bányatónál lógatva lábam) határoztam el magam, hogy vasárnap kinézek a Pesthidegkúti Nyári Művészeti Fesztiválra. Persze vasárnap már éppen lecsengőben volt a rendezvény, így csupán a Tabulatúra együttes reneszánsz hangulatú koncertjét hallgathattam meg és Erdélyi Tibor egyedi fafaragásaira csodálkozhattam rá a Klebelsberg Kultúrkúriában, aztán gyorsan átalakult számunkra – Gáspár Ferenc írókollégával – borkóstolóvá a rendezvény.

Először a helyszíni házikó-soron található Korom pincészet kesztölci fehérborait ízleltük meg. Korom Péter (az első fotón középen) bioborokat készít az ászár-neszmélyi borvidéken, ebből a Cserszegi fűszerest és a Chardonnayt kóstoltuk meg. Magas alkoholtartalmuk ellenére (a száraz Chardonnay 13,5 %) mindkét bor aranyos fénnyel rendelkezik, és friss illatanyagokkal, amik rögtön meghozzák a kedvet az első kortyhoz. Sajnos a rendezvény miatt csak műanyagpohárban kaphattuk kézhez, de így is átjött a szerető gondoskodás, a kesztölci domboldal s a tőkék illata. Finom, harmonikus szőlőízzel ajándékozott meg a Chardonnay, a szőlőfajtára jellemző füstös zamattal, amely azonban a háttérbe szorult a játékos frissesség mellett. A borász ebből a fajtából édes bort is készít, odáig azonban nem merészkedtünk el.

A következő bor a kisharsányi Nitt pincészetnek a Zenitje volt, immár Ferenc pincéjének mélyén. Sötét színű, rendkívül aromás ital került a poharunkba, az íze rendkívül telített, szinte már-már mazsolás. Illata is hasonlóképpen erős, már egy szippantás hatással van a fejre. Itatja magát, szódával fellazítva is, de leginkább tisztán. Szerencsére már vége volt a hőségnek és az alkonyat is ránk köszöntött, így merészebben lehetett kortyolgatni.

Mayer Róbert száraz roséja is a villányi borvidékről, pontosabban Palkonyáról származik, ám a Nitt-féle Zenit után olyan könnyed volt, hogy felemelkedtem a padról, és csak a pince boltozata állított meg. Gyönyörű színű, élettel teli, a pohárban játékosan megforduló borról van szó, amely olyan, mint a friss szellő a vöröslő alkonyatban, egy gyümölcsfa árnyékában ülve. Át is tettük gyorsan a székhelyünket a pincéből a kertbe. A palkonyai rosé harmonikus íze egyébként azért veszélyes, mert úgy érezzük, bármennyit megihatunk belőle.

Végezetül visszatértünk Nitt Aletta boraihoz: Merlot kóstoltunk, ami Ferenc kedvence volt a felhozatalból. A sűrű, olajos, szinte átlátszatlan vörösborból csak egy pohárral ittam, többel nem mertem, bár kínálta magát telt, selymes, piros gyümölcsöket idéző harmóniája. Mysterious Universe regények mellé ajánlanám, könnyen csúszik és hamar fejre áll tőle az ember. Nincs másnaposság, sem következmények, csak az élvezet…

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás