Az Ünnepi Könyvhétre két új regényemet is nyomdába adjuk, ezek előkészítésén dolgozom. Nem lehet őket egymás mellé tenni, mert az egyik egy tizenhárom éves kislány apakereséséről szól mágikus világokon át, a másik pedig egy százezreket megölő vírus előállításáról. Dorka története mesés és (szerintem) megható, Gábor története rémisztő és mellbevágó. A Csillagfényszövőknek számomra minden mondata lebeg, a Pokolhuroknak minden mondata karcol és sikít.
Mégis, a minap eretnek gondolat fordult meg a fejemben. Mindkét regénynek van egy jelenete, amely a Margitszigeten játszódik.
„A híd közepénél lefordultak a Margitszigetre, és pár lépés után, a forgalom zajából kiszakadva meghallották a szökőkút zenéjét. A jó idő rengeteg embert kicsalt Budapest zöld szívébe, a sziget kikövezett partján sokan napoztak, a fák alatt még többen hűsöltek, a szökőkút körül többnyire fiatalok, akik nem bánták, ha a játékos szél fordultában telehinti fejüket és vállukat vízpermettel. Hiába kerülték ki, ők is kaptak egy adagot, Mirjam visongott a boldogságtól és közelebb akart menni, de Éva elhúzta, elcsalta egy jégkrém ígéretével.
A jégkrémet egy kis árusnál vették meg, aki színes napernyője alatt üldögélt és egy újságot olvasgatott, néha pedig nagy ingerülten el-elhessentette maga elől a nyárfamagok kavargó tömegét. Dorka epres tölcséreset kért és azt kapott, míg Mirjam jeges nyalókát. Még Éva is meglepte magát egy mogyorós-csokis fagyival, majd leültek egy padra, hogy kényelmesen elnyalhassák. Mirjam azonban nem nyughatott, és kihúzta az anyját a fűre, a sárgálló pitypangok közé.
Dorka egyedül maradt a padon. Lassan ette a fagyit, és nézte a pázsiton játszó húgát.” (Csillagfényszövők)
„A Margitszigeten ültünk a fűben, és a napsütést élveztük. Azt hiszem, Andi ötlete volt, hogy ide kijöjjünk. Egy kis büfékocsinál vettünk három sört, kibontottuk, és néztük, ahogy Budapest ráérő lakossága hogyan napozik, randizik, kutyázik vagy játszik a város Dunától ölelt, legnagyobb zöld területén. Nem volt valami túlzottan izgalmas program. Hiányzott a munka, mentem volna vissza L. A.-be, de úgy vettem meg a repjegyem, hogy legyen egy egész hetem Magyarországon. Most már fogalmam sem volt, hogy minek.
– Van estére programod? – kérdezte Andi hirtelen.” (Pokolhurok)
Eretnek a gondolat, hogy Dorka ott ül és fagyit nyal, miközben Gábor, Andi és Bence söröznek a fűben?
Persze ez sosem történik meg… mert abban a világban, ahol Dorka él, ott nincs helye Gáboroknak. Szerencsére.
Legutóbbi hozzászólások