Amellett, hogy szakkörösödik az ország, kijelenthető, hogy a MÁV működése is lassan a vicckategóriába csúszik át. Ma éppen a Dombóváron nem várta meg a csatlakozó vonat a Budapesti IC-t. Az IC tíz percet késett – egy meleg, problémamentes napon is sikerül ennyi késést összeszednie -, a kaposvári személy meg elment tíz utassal, nem várva meg azt a negyvenet, aki szeretett volna átszállni rá. A következő csatlakozás két órával később indult.
Sokat utazom, nem esem kétségbe, reménykedtem, hogy nem kell két órát malmoznom a semmi szélétől ötven méterre. Páran kicsorogtunk a vasútállomás elé a buszpályaudvarra, ahol tíz perc múlva startolt volna a kaposvári busz, ha… ha éppen nem robbant volna le. De lerobbant, így háromnegyed órát várni kellett a mentesítő járatra, felettünk varjak károgtak, a nap ezerrel tűzött. Elgondolkodtatók ezek a véletlenek – szakkörösödik az ország, úszni akarunk a homokon, hegyet másznánk az Alföldön és szekérrel repülnénk a felhők felett… ami elromolhat el is romlik, kiváltképp, ha mindenki fütyül bele.
Legutóbbi hozzászólások