Amellett, hogy szakkörösödik az ország, kijelenthető, hogy a MÁV működése is lassan a vicckategóriába csúszik át. Ma éppen a Dombóváron nem várta meg a csatlakozó vonat a Budapesti IC-t. Az IC tíz percet késett – egy meleg, problémamentes napon is sikerül ennyi késést összeszednie -, a kaposvári személy meg elment tíz utassal, nem várva meg azt a negyvenet, aki szeretett volna átszállni rá. A következő csatlakozás két órával később indult.

Sokat utazom, nem esem kétségbe, reménykedtem, hogy nem kell két órát malmoznom a semmi szélétől ötven méterre. Páran kicsorogtunk a vasútállomás elé a buszpályaudvarra, ahol tíz perc múlva startolt volna a kaposvári busz, ha… ha éppen nem robbant volna le. De lerobbant, így háromnegyed órát várni kellett a mentesítő járatra, felettünk varjak károgtak, a nap ezerrel tűzött. Elgondolkodtatók ezek a véletlenek – szakkörösödik az ország, úszni akarunk a homokon, hegyet másznánk az Alföldön és szekérrel repülnénk a felhők felett… ami elromolhat el is romlik, kiváltképp, ha mindenki fütyül bele.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás