Örökzöldek

Karácsonykor a könyv mindig jó ajándék, még most is, amikor ezer elektromos kütyü reklámja özönlik ránk az ünnepek előtt. Olvasni öröm, és hát célszerű is – szerintem – az írás-olvasást éppen tanuló gyermekeknek könyvet venni, szeresse meg az írott szó mögött rejlő fantáziát, mert ha olvasni megtanul, tanulni is meg fog tanulni…

Nem mellesleg a saját példám is motivál, gyermekkoromban tucatnyi könyvet kaptam minden karácsonykor, és nem győztem örülni neki. Olvastam mindenhol: a Winnetout harmadikos koromban három nap alatt olvastam ki (a négy kötetben megjelent puhaborítós verziót salátává gyűrtem) tucatnyiszor. Olvastam reggel a buszon, délután, este zseblámpával a takaró alatt… Negyedikes koromban Dumas-tól A három testőr volt a kedvencem (bár mindig kihagytam azt a pár fejezetet, ahol a Milady börtönben ül és elcsábítja Feltont – ez a rész tíz évesen nem fogott meg).

Most, amikor válogattam a fiamnak, a dinós meg egyéb új könyvek mellett három régit választottam ki a könyvesboltban, ami gyermekkoromban nekem is tetszett. Az egyik a Szamárfül volt. 1980-ban ez a könyv ugyan még nem volt kapható, én azonban megtettem azt, hogy a veszprémi Petőfi Színház színészbejárójában tizenegy évesen másfél órát szobroztam, és mindenkit leszólítottam, ismeri-e A teve fohásza című verset. A színház egy színésze aztán a büfében (két sor híján szinte pontosan) lediktálta – így szereztem meg első Romhányi-versemet. Romhányi örök, apró szófacsaró költeményei ma is a helyükön vannak…

A másik régi könyv a Műkincsrablók a kisbolygón és A kupolaváros titka – Nemere két gyerekregénye egy kötetben (Tuanos új kiadás). Lars, Don és Ariel kalandjait is tucatszor elolvastam, és bár szerintem a mai gyerekeknek elkélt volna egy javított verzió – ahol pl. a mikrofilm helyett mini DVD szerepel – remélem, hogy a fiam is úgy fogja élvezni, ahogy én hajdanán.

A harmadik kötet Varga Katalintól az Én, te, ő volt. Megkerestem karácsonykor otthon (a gyerekszobában) a sajátomat is: édesanyám betűivel az első oldalon ott áll: Szélesi Sándor, III. a osztály. Összehasonlítottuk apa és fia könyvét (az enyém a 3. kiadás volt, a mostaniban nem volt benne, hányadik), a jelenlegiben kék, ami rajz nálam zöld, és az újban nincs térkép, de egyébiránt semmi nem változott. A könyv zseniális: a szófajokon vezeti keresztül a gyermekeket játékos és fantáziadús módon. A Sámánkirály és rossz magyar olvasó könyvek korában remélem ez legalább annyi örömet fog okozni, mint amennyit tanulni lehet belőle.