A minap azt olvastam, hogy a hazai nyúlfogyasztás rettenetesen kicsi átllagban, alig néhány dekagramm. Úgy gondoltam, hogy emelni fogom az átlagot, már csak azért is, mert a házinyulat minden húsok közül a legfinomabbnak tartom – a legeslegjobb egy somogybabodi főzőverseny zalai versenyzőjének vörösboros nyúlpörköltje volt még valamikor Somogyi Hírlapos koromban. Minden pörköltet vert, lett légyen az kecske, kakas, bikatöke vagy amit akartok.
Húsrajongó vagyok, ezt nem is tagadhatom és nem is tagadom. A vegetariánus életmódot nem nekem találták föl.
Szóval nyúl. A fene vinné el, igen ám, de a nyúlreceptek többsége így kezdődik: vegyünk három kanál zsírt, aztán meg úgy folytatódik, hogy tűzdeljük meg szalonnával. Semmi gondom nincs ezekkel a dolgokkal, és össze is fut a számban a nyál, de mégiscsak vigyázni kell az ember egészségére, pláne, ha alkatilag olyan, hogy kimondania sem szabad azt, hogy szalonna, mert rögtön felszed öt kilót. Ha csak gondol rá, akkor kettőt. (Mialatt ezt írom, minden bizonnyal hat-nyolc kilóval lettem nehezebb – megyek is némi Bifidus ActiRegularist benyomni barackos ízben és műzlivel megbolondítva… )
…
Hol tartottam? Nyúlreceptek. Igen, szóval saját nyúlrecepteket fogok kíkísérletezni (először természetesen meglévők alapján). Aztán valami újat is… például egy nénikétől vettem a piaccsarnok előtt csipkebogyót és kihívásnak tekintem, hogy a kettőt összedolgozzam. A nyulat a bogyóval (mielőtt valaki átküldi: láttam a csipkebogyószirupos csirkés receptet, de az nem pálya, mert a nyúl nem szárnyas, a csipkebokron meg nem szirup terem.)
Meg is vettem a nyulat (a piacon kedden és csütörtökön van szállítmány), és már ázik is a tejben. Elsőként a szokásos tejfölös nyúlpörkölt lesz a menü, a hátsó combjából viszont, fűszeres-fokhagymás-borókás sült lesz majd. Ez utóbbi enyhe tökmagolajban pácolódik, fűszerekkel bedörzsölve és megtűzdelve. Majd referálok.
Növeljétek ti is a nyúlfogyasztásotokat! (És nem érv ellene, hogy az olyan aranyos kis állat.)
Legutóbbi hozzászólások