Pedig már megfogadtam egyszer… Öt évvel ezelőtt, amikor a második maroktelefonomat a falhoz vágtam, majd miután az visszapattanva pörögve megállt a lábam előtt, még akkorát is rúgtam bele, hogy ismét a falnak csapódott és csörögve hullott darabjaira. Nokia volt… a második Nokiám, és ugyanúgy csalódtam benne, mint az elsőben, használhatatlan, megbízhatatlan, kezelhetetlen lénynek bizonyult.
Minap kénytelen voltam megint Nokiát választani, mivel a készletből funkcionálisan egyedül az 5200-ás készülék tűnt megfelelőnek. És bebizonyosodott, amit valahol mindig is sejtettem: az olyan mély megérzésekre, amik komoly fogadalommá érnek a pillanat hevében, jó hallgatni. A Nokia 5200 kijelzője az ötödik napon megpattant a zsebemben.
Természetesen ez a hiba nem garanciálsan szervizelhető, pedig isten látja a lelkem, nem dobáltam, nem piszkáltam, nem ütlegeltem a készüléket… egyszerűen a Nokia szar. Használat nélkül is képes tönkremenni.
Soha többé Nokiát – ha mégis azt lát valaki a kezemben (és nem az enyém), leüthet.
Legutóbbi hozzászólások