Sándor egy, József három és egy ál-Benedek – megvolt az ok a pénteki sörözésre a Trombitásban. Régen látott emberek tűntek fel és bár most elfértünk egy L-alakú asztalnál, sokan megfordultak közöttünk. Pár kézfogás, sok puszi, és máris itt a tavasz.Boldog névnapot mindenkinek…
Ahogy néztem: többeken kitört a tavaszi fáradtság, ennyi sok táskás szemet egy társaságban nem láttam. Természetesen ez valahogy csak a férfiakat érintette, a nők kivirultak az idő múlásával is… bár a Sangria vagy a Martini minden bizonnyal sokat hozzátett a csillogáshoz…
: )
Az este a cég zárása után (persze, hogy utoljára maradtunk) átment verselősbe. Valahogy szóba került József Attila, és Benedek szavalni kezdett (bakker, három hónapja munkanélküli, aztán máris proletárverseket mond), amire Magdi (Artúr-díjas) is rátett egy lapáttal, és persze nem volt megállás, eljutottunk a Sicc! könyv kínrímeiig, Romhányiig és sírfeliratokig. Csoda, hogy kidobtak bennünket a végén?
Legutóbbi hozzászólások