A Ravasz, az agy és két füstölgő puskacső, illetve a Blöff után Guy Ritchie új gengszterfilmmel jelentkezett. Ez az ő műfaja, ebben otthon érzi magát, mégis, legújabb filmje, a Spíler (Rocknrolla) nem hoz sok újat, csak ismétli az előző két film receptjét. Ám a brit zseni mintha most kicsit kevesebb fűszert használt volna.
A Spíler január elsején a magyar mozikban is debütál, és minden bizonnyal sikeresen, ám hozzá kell tenni, hogy csupán azért, mert a műfajban nincs versenytársa. Előző filmjei után Ritchie legújabb mozija néhol elnyújtott, néhol kiszámítható. Megesik, hogy laposak a poénok vagy nincsenek is poénok, mégis, előhozza azt a hihetetlen aurát, amely a kissé lökött brit filmes gengsztervilág velejárója, és amely a véletlenek sorszerű játékán keresztül visz minket egészen a végkifejletig, ahol különös módon a jók elnyerik méltó jutalmukat, a rosszak pedig a büntetésüket.
A történet szerint Londonban az orosz emigránsok helyet szeretnének az alvilágban, amit hatalmának fenntartása mellett az alvilág főnöke még támogat is. Mellettük a Vad Banda, egy kispályás gengszterekből álló csapat áll, akik elvégeznek minden melót, legyen az bármilyen különös is. A sztori persze hajfonatszerűen fonódik össze, az oroszok, az angolok, egy bombázó könyvelő és eurók milliói mind-mind egy szálban fognak összefutni egy legendás (és elméletileg halott) rockerrel.
A recept működik, s ha nehezen is, de összeáll a sütemény. Hozzájárul persze ehhez az a képi világ és ritmus, amit Ritchie megteremtett, illetve nem elhanyagolható módon Steve Isles zenéje. A szereplők: Gerard Butler (One Two, a homofób gengszter), Tom Wilkinson (Lenny, aki magáénak érzi Londont), Thandie Newton (Stella, a bombázó, aki megkavar mindent), Mark Strong (Archie, aki mindent elintéz), Toby Kebben (Johnny Quid, a halott rockzenész).
Úgyis megnézzük, s ha nem várunk tőle többet, mint a Blöfftől, akkor jól fogunk szórakozni. Beülni csak lazán: kóla és popkorn kötelező.
Legutóbbi hozzászólások