Régebbről kell kezdenem: a Micukótól. Talán emlékeztek Stahl Judit műsorára, amelyben japánnak maszkírozták és hazai celebeket (akkor ez a szó még nem terjedt el) vert át. A japán nagykövetség és a Japán-Magyar Üzleti Társaság élénken tiltakozott a műsor ellen, mondván, hogy erősen karikaturizált vonásaival sérti a szigetországban élők lelkét. Az ügy az ORTT elé jutott, és bár nem tudom, milyen eredményt hoztak a meghallgatások (az egyiken ott is voltam a hallgatóság soraiban), az biztos, hogy a csatorna nyári szünetre levette a Micukót, ősszel pedig „elfelejtette” a leforgatott és be nem mutatott részeket műsorra tűzni.
Ugorjunk. Szeretem a Kaméleont (The Pretender), bár nem egy „erős” sorozat. Az elmúlt hetekben, ha otthon voltam, mindig bekapcsoltam a tévét 15.25-kor, amikor is az RTL Klub műsorára tűzte ezt a több, mint tíz évvel ezelőtt forgatott történetet. Semmi világmegváltó sztori, vagy különleges akció, ám a sorozat kikapcsolt, és mivel régen láttam az első évadot, a többit pedig soha, úgy gondoltam, most ideje lenne megtudni végét, mi is lesz Jaroddal. Szóval ment a tévé előttem, vagy ha éppen dolgoztam, akkor mellettem, amikor azonban az adott epizódnak vége lett, kétségbeesetten kerestem a távirányítót, merthogy a light-os krimisorozat után egy másik műfaj következett a délutáni műsorszórás derekán: a Győzike show. Amint annak főcímzenéje megszólalt, kivert a víz, és átkapcsoltam máshová.
Betegen feküdtem múlt hétvégén, és ment a tévé, hogy ne legyen csend a lakásban. Szunyókálásomból felriadva ismét csak egy Győzike show-t láthattam (most a Cool adja vagy a Comedy Central?), ám erőm nem volt a távirányítót keresni, így végignéztem. És a minap az élmény és a veszprémi gyilkosság hatására megfogalmazódott bennem egy kérdés. (Tudni kell, ha Veszprémben járok, gyakorta lemegyek az Ír-be borozgatni barátokkal, s nem egyszer egy egész éjszakát átbeszéltünk ott. Bár Cozma megtámadása a pinceklubban történt, amely más „cég”-hez tartozik, azért a kelleténél is jobban megdöbbentett a dolog, mert kulturált, kellemes szórakozóhelyről van szó.)
Szóval a kérdés: vajon felméri-e a felelősségét az RTL Klub és maga Győzike annak, hogy így kitárják életüket… sőt, életük manipulált, botrányos és harsány változatát. A celebség kötelez, s amint Ómolnár Miklós főszerkesztő (Story és Best) is kifejtette, ne keressünk igazságot a bulvárban, ám magának a műsornak a tálalása, az előadása, a hangulata olyan, amely alkalmas ellenérzést szülni az emberekben.
„Nézd már! – mondja a mindennapi rasszista Győzike, Bea, Virág és Mittudoménkislány életét nézve… a botrányokat, kiabálásokat, veszekedéseket, sértegetéseket, a romalagzit és a botrányos külföldi utakat. – Ezek ilyenek. Harsányak, bunkók, idegesítőek. Nem kultúrember módjára viselkednek, mindenütt csak a balhét csinálják. Sosem változnak meg, akármennyi pénzük is legyen.”
A show és a bulvár visszaüt. Nem keményen, mert ez nem rablás vagy országos hírű gyilkosság, hanem puhán. Alattomosan. Mint a szintetikus drog, amit finoman adagolnak, és lassan sorvad el a test vagy az agy. Látszólag semmi baj, sőt, még élvezhető is a műsor. Napról napra, hétről hétre bevesszük, hónapokon át. De ugyanakkor megmérgez.
A Micuko esetében tiltakoztak a japánok. A Győzike show esetében ezt a roma szervezeteknek kellett volna megtenniük. Hiszen őket parodizálja, sztereotipizálja a nagy – felfoghatatlanul nagy – közönség előtt. Győzike antiszociális magatartásán keresztül egy egész kultúrát járat le; a show megöli a valóságot, s a néző elfelejti, hogy ez megrendezett játék és nem tényleges bepillantás egy roma család életébe. Vajon felméri az RTL Klub, a roma társadalom… vajon felméri bárki is, hogy ez a finoman adagolt méreg mennyiben járult hozzá a mai közvélekedés kialakításához? A mindennapi gyűlölethez, a finoman cizellált, társasági szalon-rasszizmushoz. Ami majd egyszer átcsaphat tettlegességbe.
J’accuse…
Legutóbbi hozzászólások