Ismét egyillúzióval vagyok szegényebb. Ma reggel több mint egy órát eltöltöttem Dombóváron (mert a vasút képtelen az átszállásokat Kaposvár és Budapest között tisztességesen összehangolni, tehát vagy ötkor kelek vagy a délután derekán érkezem meg Pestre), és azt az egy órát azzal töltöttem el, hogy egy cukrászdát kerestem a városkában. Egy cukrászdát, ahol hét-nyolc évvel ezelőtt életem legjobb meggyes pitéit ettem.
A pitéket azóta számtalanszor ajánlottam utazó barátaimnak, mondván, ha véletlen arrafelé járnak, a dombóvári rendőrséggel szemközt van egy cukrászda, ahol az ország egyik csodájára akadhatnak rá.
Nos, az a pite nincs már. Beloholtam a városba, kerintem, találtam cukrászdát, de pitét nem. Most vagy a cukrászda nem volt az, vagy már a pitének az emlékére sem emlékeznek. Kár… Isten visszahúzta a kisujját Dombóvárról.
Legutóbbi hozzászólások