Rigó felesel rigónak zöld óriások vállán,
fényhárfán pendül hangjuk, hull alá.
Sodródunk nap és levél-bárkán,
az asztalon kancsó, fürkész őrszemünk.
Felettünk zöld csillagfürtök függnek,
még csak ígéret bennük a zamat és a szín,
oldalt ballon nyújtja nyakát egünknek,
előkerül a pohár, s egy tenyér lelkébe zárja.
Nézzük az örvényt, akár Noé a taton,
szánkban a bor íze, előttünk az idő,
mint a tenger. Tajtékja nincs és oly hatalom,
csendben ülünk, úgy hisszük, hajónk nem halad.
Legutóbbi hozzászólások