Kínai vacsorára mentünk karácsony közeledtével – a Lucullus éves programjainak egyike, egyfajta születésnapi ünnepség. A helyszín Wang mester étterme a Gizella utcában. Az ajánlat: huszonhárom fogásos eseces retekkel készített kacsalevestől a Mai Ce-tung kedvencén át egészen a kókuszos rizstészta gombócig. Kihagyhatatlan.
Nekem ez volt a negyedik évem, hogy együtt ünneplek Turóczi Gáborékkal, Oravecz Petivel, Kégl Lórival és a többiekkel. Manóék és Kamper Gergő is csatlakozott hozzánk időközben. Van mit kóstolgatni így negyedik alkalommal is, mert hogy a kínai konyha elég hatalmas és változatos ahhoz, hogy száz fogásból körbe lehessen járni. Idén először azonban volt, ami annyira nem esett jól, a Valentin napos csirkecsíkok nem lesz a kedvencem. Volt azonban más gond: az ételek nem a megfelelő sorrendben jöttek ki, a fokhagymás bokcsoj az édes kínai kenyér után került például az asztalra, ami lényegében ehetetlenné tette.
De persze dicsérő szót is érdemel a vacsora. Az ízletes fafülegomba örök megbízható fogás, akárcsak a húsos derelye. Tavaly kóstoltuk először a Kou shui feipiant (ökörszív ,nyelv, pacal, marha, zeller), idén újra módunkban állt betermelni belőle. Új íz volt az olajjal forrázott hagymás-gyömbéres bárányhús, akárcsak a Cu Jiao ponty, amely megosztotta az asztaltársaságot, nekem elég volt egy kis kóstoló, Peti viszont még repetázott is belőle. Mohó asztalunkegyébként az utolsó morzsáig elpusztított mindent. A zöldhagymás kacsából (babcsíra, enyhén édes savanykás), a rákos üvegtésztából és Lanzhou pirított zöldséges tésztából még bátran kikértünk egy kört.
Nem maradt el a tésztanyújtási bemutató, tehetségemről fotósorozatok vannak, Gergő bénázásáról egy egész videó. A vacsora végén szülinapi torta következett, melynek felvágásában segédkeztünk. Elpilledtünk a végére, azt hiszem, ez teljesen természetes, és még éjfél előtt hazaértünk…
Legutóbbi hozzászólások