Elmaradtam kissé: kedd este van és én egy pénteki vacsoráról szeretnék írni. Persze ez nem azért van, mert eddig tartott volna a vacsora hatása (Gergő utána annyit morgott, hogy már soha többé nem lesz éhes), hanem egyéb elfoglaltságok miatt is, ám annyi el kell mondanom, hogy emlékezetes estében volt részünk.
A Chili bár egészen kicsi étterem a kilencedik kerületben a Tompa utcában, és semmi bajoros vagy sörös hangulata nincs (hangulata van, csak nem ilyen). Péntek esti fogásai hozzánk igazodtak, csak az italok állandóak, mint például a szűretlen csapolt búza sör, amiből két litert sikerült meginnom, így aztán életem sörfogyasztását (Radler nem számít ide) lazán megdupláztam egy este alatt.
Érdekességképpen, ide ollózom az ismertetőből, mit kell tudni a sörről (rutinos sörfogyasztók is elolvashatják – érdemes) : „A sört már az ókorban szívesen fogyasztották az emberek. Eredete a homályba vész: lehet, hogy maga Kleopátra is fogyasztott már ilyen italt. Ellentétben viszont a mai sör ivójától, eleink nemcsak élvezték és mámorító hatása miatt itták a sört, hanem felismerték gyógyító erejét is. Az italt többféle betegség kúrálására használták, például lábadozókat állítottak talpra a segítségével. Hippokratész, majd Szent Hildegard és Paracelsus pedig voltak oly elvetemültek, hogy a sört gyógyszerként alkalmazzák. A németek nagy tiszteletben tartják a sört, olyannyira, hogy nemzeti italukként tisztelik. A Német Sör Napja történelmi emléket idéz: most volt 490 éve annak, hogy 1516-ban Ingolstadtban IV. Vilmos herceg kihirdette a valószínűleg leghosszabb ideig érvényben lévő német törvényt, ami nem másról szólt, mint a ‘sör tisztaságáról’. Az Európai Unió minden központi szabályozása ellenére a törvény ma is érvényes, és egyébként viszonylag hatékony fegyver a külföldi sörökkel szemben. Németországban az import sör csak néhány csepp a hazai főzésű lé tengerében, hiszen a több mint 1.200 német sörfőzde több mint ötezer féle sört állít elő. A bajorok szívesen isznak világos, vagy búzasört, amit Bajorországban még a munkahelyeken is megengednek.”
Na szóval, a sör kirendelése után (a literes korsó azért durva, nem tudom, Gergő mit szeret rajta, ölég otromba, szájhoz emelni alig lehet és a végére megmelegszik benne a sör) az előétel bajor körözött volt, két barna kenyérszeletből készült pirítóssal (Obatzer). Finom volt, a magam részéről egy plusz adagsalátával fogyasztottam. Salátafogyasztó vagyok, nem tagadom. (A harmadik képen Jani a körözött fölött.)
Erre következett a bajor gombaleves rókagombából. Krémes állagú csoda volt, a rókagomba szétolvadt az ember nyelvén, rágni sem kellett. Mintha krém lett volna, gombaízzel. Lágysága megfogott, gúzsba kötött, s én, aki gyermekkoromban heti adagban kilónyi gombát ettem, azt kell mondjam, levesben vitte a prímet a Chili bár levese. Soha jobbat.
A vacsora mellesleg nem volt megbolondítva extra fogásokkal, inkább német tudatossággal haladtunk előre: előétel, leves, főétel, desszert. Kész. Szóval érkezett a fő fogás: Bayerische Platte, azaz sült csülök, nürnbergi kolbász, boros káposzta, bajor perec. A sült csülköt nem kell részletezni, tessék elképzelni egy szokásos fűszerezésű, omlós csülköt. De mellette a fehér boros káposzta – amelynek kicsit füstös íze volt, és néha sonkadarabkák fordultak ki belőle – káposztához képest lágy és könnyed volt, nem fojtós, a bajor perec pedig frissen sütött és puha. A kolbászkákhoz fűszeres mustárt is kaptunk… együtt mindez ebédre is bőven elég lett volna, nem hogy vacsorára.
És én balga, egy fél adagot még bevállaltam csülökből. Kértem egy plusz perecet is (felét megkapta Gergő), amit meg kellett várnunk, hogy sütőmelegen megkapjuk…
A desszert Apfelstrudel mit Vanillensosse, azaz vaniliaszósszal nyakon öntött almás rétes volt. Galád módon, mert járt a szánk, hogy kevés a kaja, kaptunk még két tányérral – na azt megenni már emberhalál lett volna…
Összesítve remek este volt, nem az első alkalom, hogy elgondolkodtam, inkább ebédeket kellene szervezni. Havi egy ilyen este nyolc után, és hetekig fogyókúrázhatok. Kicsit beszélgettünk még vacsora után Turóval és a pincér sráccal (forralt boros bogrács-partira készültek hétvégén, remélem összejött nekik), majd metró és séta haza, hogy valami lemenjen… Na, el sem mondom, milyen hülyeségeket álmodtam éjszaka…
Legutóbbi hozzászólások