Felvettem a futócipőt… sok-sok év után. Nem kell rögtön maratonira gondolni, egyelőre többet lihegek, mint amennyit lépni tudok. A minap ruha-cipő fel, majd indulás. A liftbe lefelé beszállt mellém egy öregúr, kezében járóbot. Végigmért. „Futni?”, kérdezte. Mondtam, hogy igen. Megemelte a botját, és megadó tekintettel, szomorúan azt válaszolta: „Én is szívesen elmennék futni… vagy biciklizni. Mert még az is ott van.”
Elszégyelltem magam az elmúlt évek miatt.
Legutóbbi hozzászólások