A Botütések és törvénykezés című blogom alatt kialakult egy vita a gyereknevelésről – már ha érdemes vitának nevezni egy anarcho-nihilista, antiszociális íróval folytatott beszélgetést a gyerekek fegyelmezésének és jutalmazásának hatásairól… Ma kaptam egy megerősítést, hogy mennyire káros büntetéssel motiválni a gyereket…
Andi (akit ma ismertem meg) egy olyan tanárnőt fogott ki gyermekének, aki az osztályban elvégzett feladatok minden egyes hibájára feketepontot ad… Egy matekfeladat mellett például hat feketepont sorakozott a lap szélén. Először azt hittem, valaki dominót rajzolt a margóra, de nem: a pedagógus (illetve ezzel a névvel illetni nem is lehet) vagyis a lélekmészáros, aki tanári diplomát kapott valahogyan százezer évvel ezelőtt, úgy érzi, a feketepontokkal gondolkodásra serkentheti a tanulókat. Piros pontot persze nem oszt a jó feladatokra, mert vagy nem ismeri a jutalmazás fogalmát vagy mert lusta volt piros tollat is venni.
Az eredmény: az a gyerek, aki a házifeladatot otthon egyedül hibátlanul elkészíti, az az osztályban harminc százalékos eredményt produkál, annyira stresszes. Nem szeret iskolába járni és ezzel az egész életére hátrányos helyzetbe kerül: lévén, hogy kín lesz neki minden bent töltött idő és kín lesz a tanulás. Andi egyébként azt is mondta, hogy már van olyan gyerek, aki pszichológushoz jár a büntetések miatt, amiket nem tud feldolgozni. Ja, és mert a lélekmészáros spontán csak „hülyegyerek”-eknek nevezi a fiútanulókat.
Biztos, hogy van valami lelki defektus a katedrán álló hölgynél, de ezt nem a gyerekeken kellene kiélnie. Nos, és hát az igazgatónak is illene lépnie… ha lenne mersze… vagy ha lenne esze… nem tudom, melyik hiányzik belőle.
Legutóbbi hozzászólások