„A britek egyharmada nem tudja, hogy William Shakespeare színdarabokat és szonetteket írt, és közülük jó páran azt hiszik, angol király volt.” (újsághír)
Nem is tudom, miért lepődöm meg ezen, pár hete egyre erősebb bennem a gondolat, hogy a világot az emberiség egy része nem megéli, hanem feléli (ennél finomabban nem tudom megfogalmazni, hogy az emberek egy része nem érdemli meg hogy kereszt- és vezetékneve legyen, elég lenne egy jel a homlokukon, oszt jónapot). Persze nem a fenti hír miatt mondom ezt, a fenti hír csak hab a tortán, koktélcseresznye a koktélospohár oldalán, szóval ez csak ráadás, ami elindította azt a töprengéssort bennem, vajon hányan hiszik itthon Könyves Kálmánról, hogy az antikvárius a sarkon vagy Madách Imréről, hogy focista volt az ötvenes években. Ezek a gondolatok persze rendre az elkeseredettség felé taszajtják az embert, és nem is azért, mert hogy az emberek nem olvasnak, hanem azért, mert ez a szellemi restség másban is megnyilvánul. (Többek közt egy népszavazás eredményében.)
Régebben olvastam egy hasonló felmérést a franciákról. Aszerint a franciák negyven százaléka nem tudja, hogy a Föld kering a Nap körül – emlékszem, akkor hogyan megdöbbentem, és én naiv lélek azt kérdeztem magamtól, vajon miféle mindennapokban tanusított vakság kell ahhoz, hogy ebben a világban és hírek között ilyesmi ne legyen természetes (legalább Európában), mármint, hogy a Föld a Nap körül kering.
A franciákon egyébként nem nagyon lepődtem meg, általában nem látnak túl a határaikon (a legmesszebbre Napóleon alatt láttak), de hogy az angolok is ennyire kultúrtaplók (a hír szerint kétharmaduk nem tudja, hogy Milne írta a Micimackót), az meglepett. Mire volt akkor jó egy világbirodalom és a gyarmatok kirablása, ha utána a nemzet harmada mégis hülye marad?
Legutóbbi hozzászólások