Remek csütörtököm volt, habár kicsit tartottam tőle, hogy túl strapás lesz a lábamnak (amely épp most kellett cserben hagyjon). Az ünnepi könyvhét megnyitójára mentem Kaposvárra. Fél egykor megnyitóbeszéd a Fő utcán, négykor élőben a Kapos rádióban, este hatkor pedig író-olvasó találkozó.
A megnyitóhoz rákerestem a neten, hogy vajon kinek a nevéhez fűződik a könyvhét. 1927-ben vetette fel Supka Géza történész és publicista az ötletet, és másodikként Európában (az olaszok után) 1929-ben az MTA épületében meg is szervezték. Túlélte a nagy gazdasági válságot, a világháborút, a Rákosi-korszakot, és bár 1957-ben egyszer elmaradt (ezt Szita Károly beszédéből tudtam meg), ma már ezerkétszáz írót, 250 kiadót és több mint százezer embert mozgat meg.
A megnyitóra a felhők is oldalra húzódtak kicsit, így nyílt téren meg lehetett tartani. Számadatokban mérve: három beszéd, két mese és egy díjkiosztás. Olvasni muszáj – a beszédeknek ez volt a lényege. Gelencsér Attila szerint más is kellene, mint Harry Pottert, szerintem viszonyt a Potter jó kezdés, a gyerekek olvassanak csak azt… szeressék meg a meséket, és majd olvasnak mást is. Nem kell sürgetni, csak motiválni.
Find more photos like this on SF WIW
Köszönöm Szegfy Szonjának az ajánlást és a moderációt az író-olvasó találkozón, és Varga Róbertnek, a megyei könyvtár igazgatójának a segítségét és remek társaságát. Egy délután többet megismertem Kaposvárból, mint egy hónap alatt, míg ott laktam: Robit ugyanis ötlépésenként megállították az utcán az ismerősök. Sok érdekes ismerősre szert tettem, egyet azonban kiemelnék: Őszi Zoltán grafikust, akinek itt olvasható a blogja és láthatóak munkái. Élvezni fogjátok.
Legutóbbi hozzászólások