Kis időzavarba kerültem: a tegnap felrakott dedikálós anyag szombatról szólt, a mai pedig a péntek estéről. Érthető azonban a pénteki estéről szóló beszámolóm csúszása, ha belegondolunk, hogy ahogy egy huszonhat fogásos vacsora megemésztéséhez is idő kell, nos úgy a vacsora átgondolásához is időre van szükség. Mert a pénteki lucullusos kínai vacsora nem egy egyszerű eset volt…
A Lucullus Baráti Társaság hatodik születésnapját ünnepelte Wang mester újonnan nyitott, egy napos éttermében a Gizella utcában (amely a Thökölyből nyílik, nem messze a Hungáriától). Fél nyolckor kezdődött az ünnepi vacsora, és már maga az időpont is felér egy egészség elleni merénylettel, fél négykor kellett volna kezdeni. Egy kör alakú asztalnál kaptunk helyet Gergővel, Manóval, Magdival, Klárival és férjével, no meg Lóránttal és Eloyjal, és még két szimpatikus párral. Összesen tizenketten. Az asztal közepe forgott: ennek a vacsora folyamán fontos szerepe volt, legalább annyira a tálalásban, mint Gergő felidegesítésében.
Huszonnégy-huszonhat fogást részletezzen az, akinek gekkó volt a nagymamája. Nem is olyan hosszas töprengés után úgy döntöttem, hogy a képek majd beszélnek helyettem, nem fogom én – á, dehogy – étekről-étekre leírni mit is ettünk… már csak azért sem, mert fogalmam sincs róla, hogy mik voltak a tálakon. Kaptunk ugyan egy leírást a menűsorról, de a fogásokat párosítani a kínai nevekkel nehezebb, mint futás közben sört inni. Volt a fogások közt bárány, csirke, disznó, kacsa… zöldségekben retek, hagyma, kínai kel, fafülegomba – ebből az asztalunk (én kiváltképpen) háromszor újrarendelt –, és isten tudja, mi még.
Find more photos like this on SFport.net
Leginkább azt írnám le, mi ízlett. Kiváló volt a leves: kacsaleves ecetes retekkel, bár fogalmam sincs, hol volt benne az ecetes retek. Kiváló volt a pekingi kacsa, olyannyira, hogy most éppen megpróbáljuk elkészíteni Gergővel. Kiváló volt a csípős borda, az osztrigaszószos marha, és a bárány-saslik, illetve a birka gan-guo módra. Kiváló volt minden. Wang mestertől Manó javaslatára kikértük a pekingi kacsa után maradt sült csontokat. És megkaptuk… Édességet nem is akartam enni, de csak úgy véletlenül megkóstoltam, és pláne végem volt…
Aki mindezt meg akarja ízlelni, nézzen el a Gizella utcába. Mi ültünk az asztal mellett, csipegettünk az ételekből, Nyakas-féle Sauvignon blac-ot ittunk rá (meg a legelején kínai rizsízű sört és páran licsibort), és próbáltuk az érzékszerveinket nem túltölteni. Az este közepén tésztanyújtási bemutató következett, a csúcspontján pedig Turóczi Gábor, a Lucullus elnöke tartott (a szokásával ellentétben rövid) születésnapi szónoklatot. Egy díszes üveg kínai szilvaborral megköszönte a Gergővel és Klárival párhuzamosan végzett blogos bejegyzéshegyeinket, amit örömmel fogadtunk.
Az este végén jóllakottan persze csak négyen maradtunk megint (lásd tavalyi bejegyzésem), és megettük a maradék tortát. A negyedik Gergő volt. Szándékomban áll több ismerőst és barátot elcsábítani ezekre a rendezvényekre… Mert érdemes. Péntek este például láttam a vegetáriánus Magdit elcsábulni (igeeen! az egyik fotón kacsacsont van a kezében!)… Szóval van miért eljönni ezekre a vacsorákra.
Legutóbbi hozzászólások