Nos, befejeztem a Jumurdzsák gyűrűje című regényt. Főszereplője Jonathan Hunt és Gárdonyi Géza… Nem volt könnyű. Az azonos című játék alapján született, és komoly kihívás volt úgy fordítani a történetet, hogy az is legyen, meg új is.
Most javítom, és eljutottam egy megmosolyogtató részhez. Gárdonyi kocsmázik az istenes pincében és persze politizálnak közben. 1898-at írunk. (A franc, mindig – tényleg mindig – elütöm 1898-at 1989-re. Ezek a gépelős reflexek!) Ide ollózom:
„Az esti borozáson azonban történt valami, ami Gárdonyit felzaklatta.
Szűk társaság gyűlt össze a pincében, csupán négyen ültek belül. Lakos volt az egyik, Babocsay Sándor volt a másik, a harmadik pedig egy újságíró, Z oltay Ferenc, aki Babocsay keze alá dolgozott a Hevesvármegyei Hírlapban. Voltak persze más vendégei is az Istenes pincének: két társaság kívül mulatozott a domb oldalán a petróleumlámpák fénye mellett.
A tavalyi kékfrankosból rendeltek, mindjárt két kancsóval, ne kelljen a pince gazdájának sokszor fordulnia. Bajzik Miklós maga szolgálta ki őket, tudta, ezt nem hagyhatja másra.
Babocsay kezdte a történetmesélést: előző nap érkezett vissza Pestről és hozta a székesfővárosi híreket, szóbeszédet.
– Áll a bál Budapesten – mondta. – Miután Bánffy indemnitást kért, az ellenzék szinte folyamatosan obstruál. Egy szabadelvű képviselő sem szólhat úgy, hogy minden mondatát félbe ne szakítsák. Fütyülnek, dobolnak az ellenzékiek, ha már levegőjük nincsen. Nem tudom, mi lesz ennek a vége. Többen a kormány bukását jósolják. Puskaporos a levegő.
– Pesten nem tudnak nyugodni az emberek – bólogatott Z oltay. – Igazi világváros lett.
– Nem a várostól függ ez, ilyen a magyar ember – jegyezte meg csendesen Gárdonyi. – Már csak kiabál, és viszontkiabál. Bánffy jó vérből van, de nem szabadott volna neki elvállalni a miniszterelnökséget. Kossuth temetését nagyrészt megugrotta, ezt nem fogja.
– Pedig nagy a támogatottsága.
– Csak a támogatók hangja nem ér el a kormány parlamenti széksoráig. Másoké, akiket oda beengednek, pedig igen.
Lakos rágyújtott, és úriasan kis füstkarikákat eregetett a mennyezet felé.
– De ki jön utána?
Babocsay intett.
– Meglátjátok, ez a Tisza még sokra viszi!
És így ment ez egy ideig.”
Legutóbbi hozzászólások