Monas apó közel áll a szívemhez, mert bár a mackótermetű varázsló kissé cinikus, emberkerülő és mogorva természetű, ezen kívül gyorsan felidegesíti magát, és hajlamos olyankor erőszakhoz folyamodni, valahol mégis a szíve mélyén csak nekiindul megmenteni a világokat – szóval ott segít, ahol tud. Tíz sztorit írtam a kilencvenes években Monas apóval, és most végre megszületett a tizenegyedik: Az ezer ajtó háza címen. Megjelenés az Ünnepi Könyvhéten, kiadja a Főnix kiadó az Ajtók és átjárók kötetben.
Rövid visszatekintés következik…
Amikor több mint húsz éve kitaláltam Monas apó karakterét, konkrétan a Bessenyei György Tanárképző Főiskola filozófia tanszékének egy tanáráról mintáztam. A tanár úr persze korántsem volt ilyen mogorva, és nem pipázott, de kedveltem a cinikus, visszafogott humorát. Pocakos volt, körszakállas, és előszeretettel tépkedte a szakállát, amikor gondolkodott. Azóta halálba itta magát..
A Cherubion akkortájt indította fantasy-antológiáit, és Nemes Pisti szólt, írjak valamit a következőbe. Fogalmam sem volt, hogy mit, nem igazán kedveltem ugyanis a fantasyt. Igazi sci-fi rajongó voltam, mágusok, elfek, orkok, trollok… ilyen lények nem igazán ragadtak meg. Ezért történhetett az, hogy az első sztori a klasszikus sablonelemek kiforgatásával jött létre – szinte paródiaként. A Gonosz elrabolt egy nőt és megkaparintott egy nagy hatalmú gyémántot. Mit kell tennie Monas apónak? Megszereznie a gyémántot, megmenteni a gonoszt, és megölni a nőt…
Így kezdődött. A folytatás is kissé parodisztikus. A történetekben mindig megjelenek én (az író), aki álmokat lát és az alapján hoz feladatot a hegyi házacskájában élő mackótermetű varázslónak. Monas apónak lényegében isteni hatalma van, és hogy egy ilyen hatalom birtokában sincs könnyű dolga, az annak köszönhető, hogy a feladat mindig pont az ellentéte annak, amit logikusan elgondolunk. Egy tengeri kígyó megtámadja a part menti városokat, és rengeteg az áldozata. Ez a kígyó három tojást rakott. Mi más lenne a feladat, minthogy megvédeni a tojásokat azoktól, akik el akarják pusztítani őket?
Vagy érthetetlen a küldetés. „Az Út menés, /A Tett tevés / Az nem kevés, ha mész az út.” Aláírás. Micimackó (az idézet ugyanis a Micimackó és a Taóból van). Monas apó áll az erdő közepén, és azon töpreng, mit kell tennie. Illetve megfogadja, hogy leveri a két lábáról ezt a Micimackót, akárki is legyen az.
Az eddig megjelent tíz küldetés során többek között megjár szerepjáték-világokat, megnevel egy bunkó barbárt, és a végén szkafandert öltve sétál egy idegen bolygó felszínén, illetve felcsatlakozik az ork virtualitásba. Bírja a gyűrődést.
Monas apó kalandjai akkor értek véget, amikor a Kalandor kiadónál kezdtem dolgozni, és többé nem jelentem meg a Cherubion antológiáiban. 2007 körül felmerült ugyan, hogy írok új történeteket, és azokkal kiegészítve megjelenhet Monas apó összes kalandja egy kötetben, csak aztán beütött a gazdasági válság, és a kiadó, amellyel tárgyaltam, megingott. A terv terv maradt.
Most azonban megszületett egy új történet a mackótermetű varázslóval. Ebben szakítottam egy hagyománnyal: az eddigi novellák címei mind egyszavasak. Most úgy gondoltam, ideje váltani. Minden más azonban a régi. Monas apó leginkább. Ő semmit nem változott.
Legutóbbi hozzászólások