Az jutott eszembe már a legeslegvégén, hogy az 1987-ben indult Szegedi Fantasztikus Táborba én először 1989-ben jutottam el, azaz a harmadik alkalomra, és bizony egyetlen tábort sem hagytam ki azóta, pedig idén a 24.-re kerül sor (egy évben nem rendezték meg). Hogy ez miért ötlött fel bennem, illetve minek a legeslegvégén? Hát ezen a hétvégén rászántam magam az Intergalaktika Találkozóra, amely sorban szintén a harmadik volt, most éppen (Mártély és Sopron után) Debrecenben, illetve mellette egy Víg-kend Major elnevezésű lovas panzióban. Péntek kora délután indult és vasárnap délutánig tartott.
Kellemes hely a Víg-kend Major, suhogó nyárfák, cigánymeggy, barátságos faházak, tűzrakó helyek, esővetők és pepsi termékek az étteremben, ahol a szakács elsőrendű ételt készít a pihenni vágyóknak. Lajos Admirális fogadott bennünket, a zöldborsólevese mellől felriasztva, majd miután elhelyezkedtünk hatan egy nyolcágyas szobában (amelynek egyetlen negatívuma a meleg víz hiánya volt), kiballagtunk a nekünk rendelt esővető alá. A közeli hűtőben két karton sör, citromos és narancsos változatok, whisky, vodka, vörös és fehérbor, red bull és üdítők – pazar és bőkezű leosztás. Már akkor látszott, hogy kemény este elé nézünk.
Lassan összegyűlt a társaság, amelynek tagjait jó, ha a netről ismertem, többségükkel nem vagy csak futólag találkoztam. Nosza, igyekeztem behozni a lemaradásomat, tanultam a vezetékneveket, minden narancsos sör mellé jutott egy… Közben bealkonyodott, és kisütötték mellettünk a vacsorát. Még előtte azonban Locutusszal és Rhewával csobbantunk egyet a kinti medencében, ami kifejezetten jól esett a meleg nap végén. Utána beszélgetés: az első estén téma volt minden, ami előjöhet egy irodalomkedvelő, sci-fis társaságban, zene szólt mellettünk (az Alan Parsons Project különleges élménnyel ajándékozott meg minket), és mi kitartottunk hajnali háromig. Digitális Búsképű Lovaggal is sikerült végre hosszabban beszélnem.
Find more photos like this on SFport.net
A második nap reggelén megcsípett ugyan egy darázs, de nem hagytam magam elkámpicsorodni. Mint kiderült, nem fogytunk ki a témából előző este (kiváltképp, hogy éjszaka történt egy kisebb baleset), Zsoltival komolyabban átbeszéltük sci-fis benyomásainkat. Az idő lelassult, komolyan mondom, mintha egy szingularitás közelében lettünk volna: békés, nyugodt volt minden, csak néha vert visszhangot a fák között a gyakorló karate-táborosok kiáltása, illetve Csordás Attiláék stöpszli kutyusának terelő vakkantgatása. Ebédre zseniális gulyást kaptunk, három tányérral mertem belőle, a fánknak már alig maradt hely. Délután könyvcserélés volt soron meg belekezdtünk egy pókerbe is, aztán már este még egybe. Még egy ilyen nap kellett volna, de (a mindenit) vasárnapra tizenöt fokot esett a hőmérséklet és ránk zuhantak az esőfelhők is.
Vasárnap reggeli után gyorsan oszlott a társaság, hatan maradva utoljára, ki-ki kártyával, én félig munkával ütve el a nap nagy részét. Köszönet a szervezőknek, remek élményben volt részem, az intergalaktikásokat és magát a találkozást is ajánlom minden társaságkedvelő sf-rajongónak. Sosem késő elkezdeni.
Legutóbbi hozzászólások