Ismét Délkelet-Ázsia lett a célpontunk az év első hónapjaiban. Az oka nem csupán az, hogy a hazai tél elől elmeneküljünk, hanem az új Pálmai-Lantos Éva (ez az írói nevünk Vancsó Évivel közösen) regény alapjaihoz keresünk helyszíneket és inspirációt. Azt már tavaly ősszel tudtuk, hogy a könyv Thaiföldön fog játszódni, a Bangkok-Pattaya-Pratchup Khiri Khan vonalon. Ezekkel a városokkal már tudtunk tervezni, hiszen bejártuk őket egyszer. Ám most szükség volt célzatosan is megnézni a helyszíneinket.
Krimi születik. Az eddig megírt három regény (Andalúz örökség, Borneó gyöngyei, Zanzibár lángjai) romantikus hangvételű történelmi családregény volt leginkább. A „sorozat” lazán összefüggő egészet alkot, külön-külön is olvashatóan, tehát mindegyik kerek egésznek íródott. Ugyan a Zanzibár lángjainak a végére kikerekedett egy átívelő szál, de ez nem annyira meghatározó (inkább csak színesítő kis elem), így akár „visszafelé” is lehet olvasni a történeteket. Évi azonban jó ideje tervezi a krimiírást, és ez a szándéka most találkozott a General Press kiadó elképzeléseivel, ezért aztán a negyedik könyvünkre zsánert váltunk.
Azt kell mondjam, így a gyakorlat mezején állva-toporogva, hogy könnyebb évtizedeken, sőt, évszázadokon átívelő családregényt írni, mint krimit. Sőt, egy idegen országban játszódó krimit. A helyszínek és a történelmi beágyazottság mellett sokkal specifikusabb információkat kell kikutatni, úgymint a thai rendőri szervezetek, ügyészi struktúra, előzetes fogvatartás, börtönök kérdéskörét. Optimális esetben egy egyszerű turista ezekkel nem találkozik, mi is igyekeztünk elkerülni őket, legfeljebb az épületeket vettük kívülről szemügyre.
Az a jó a közösen írt regényekkel, hogy a kutatómunka is megoszlik. Míg Évi a jelenbeli szálhoz keresi a helyszíneket és szedi magára az aprólékos, részletekbe menő háttértudást, addig én a múltban (is) kutakodom. Ebben is segít Bangkok ismerete, mert a jelenbeli állapotokból kiindulva az ember jobban megérti a város múltját, érzi a hangulatát és értelmezi a hetven-nyolcvan-kilencven évvel ezelőtti fotókat. A minap döbbentünk rá egy mulatságos tényre: a szálloda, ahol a múltbeli események egy része játszódik, a jelenbeli eseményekben is szerepet kap Évinél. Sőt, olyan író(k) is megszálltak ott a múltban, aki(k)nek a nyomában elkezdtünk dolgozni a General Pressnél. Történetesen Lucinda Riley.
Az idősík, amiben most bóklászom, az 1941. decembere, amikor Japán megtámadta Thaiföldet. A háború ezen része (mind területileg, mind időben) jól dokumentált, az itt élő amerikai és brit diplomaták és üzletemberek sorsa azonban kevéssé. Az én kutatómunkám tehát jórészt az internetre koncentrálódik, ahol sajnos nem lelhető fel minden. Személyes visszaemlékezéseken keresztül derítem fel a kort, de sajnos ebből sincs sok. Konkrétan, ami leginkább kellene, az a Stanford Egyetemen, a Hoover Institution Library & Archives részében található. Willys Peck kéziratos naplója.
Addig is, amíg a múlt mélységeit kutatom, a jelen Bangkokja ha nem is szolgál számomra válaszul a kérdéseimre, legalább inspirációt tud nyújtani. Az épületek, a formák, az emberek, forgalom, a csatornák, piacok… felsorolhatatlan mi mindennek az összessége alkotja ennek a városnak a személyes hangulatát. Legalább akkora kihívás papíron ezt visszaadni. De azért megpróbáljuk…
Legutóbbi hozzászólások