Minden évben készültem az új Mysterious Universe regényre, de csak idén jött össze, hogy le is üljek mellé. Nem azt írtam meg, amit évek óta terveztem, hanem egy könnyed kalandot, játékos sci-fit, kicsit őrült űroperettet. Túl az előkészületeken és (sajnos) túl a könyvhéten ma meg is jelent, a címe: Vadászat egy szimurgra.
Keménytáblás, mégis könnyű, könnyebb, mint amire számítottam, pedig 320 oldal. Kézbe fogva az orromhoz emelve lapoztam át, finom nyomdaillata volt, lágy papír és elillanó tinta keveréke. Megszokhatatlanul új minden egyes megjelenésnél és ez az egy, amit hiányolni fogok, ha már csak e-olvasón találkozunk regényekkel…
És hogy mi a szimurg? Egy facebookon jött vélemény szerint nem való ez az elnevezés a címlapra, ezért hadd idézzek a könyvből: „Az első dolog volt, hogy utána nézzek a szupercellulárison annak, hogy mi a jó tűzfáról pattintott fene az a szimurg. Tizenhatmilliárd találatot kaptam, amiből a két legnagyobb csoportot elkülönítettem. Az egyik a Földhöz kötődött, a másik ehhez a rendszerhez, ahol a Siogur és a Tourol mellett egy harmadik égitesten is volt élet, sőt, az volt a rendszer elsődleges bolygója, a Verenalis. Ahogy néztem, a Verenalis legendáinak egy része is földiből származott, ezért aztán az alapokhoz nyúltam vissza.
Mit tudtak az emberiség ősatyái a szimurgról.
Hamar rájöttem, hogy tudni nem tudtak semmit, viszont annál több mindent hittek. A legendája legalább négyezer éves, és az ősi perzsákig nyúlik vissza – legalábbis addig felkutatható. A szimurg a Tudás fáján található fészkében él, és leginkább egy sashoz hasonlít. A tolla mágikus erejű, segít a jövőbe látni. Gyógyító lény, a fa ágaival bárkit megmenthet a haláltól. Azonban ritkán száll alá az emberek közé…
Ráakadtam egy mesére is, amelyben a szimurg a zoroasztriánusok ellen segített egy Rusztem nevű szogd harcosnak, aki sok harcban kitüntette magát, többek között legyőzte a turániakat és a sárkány alakú Azsdarhát. Elolvastam egy Abul-kászim Manszúr Firdauszi nevű, kétezer éve élt költő költeményét csak azért, hogy megtudjam, a szimurgnak Alburz-hegyén a fészke gránitból van, de: „szantál meg ébenfa volt oszlopa, / és egymásbafonta az áloe-fa”. Érdekes módon a mitologikus keresgélésem során megtaláltam a szimurgot a turániak mitológiájában is, ott persze őket segítette – feltételezem egy másik, későbbi korban. A sárkányos mesére viszont nem akadtam rá, csak utalásokban… Állítólag IV. von Anstetten, a hajdani Démoncsászár nem szerette azokat a sárkányos történeteket, ahol a szörny alulmaradt a hősökkel vívott csatákban, ezért aztán megpróbálta kitöröltetni őket az emberi kultúrkincsből. A mesék azonban örökké élnek, a hatalom nem uralkodhat az emberi fantázia felett.”
Kiadja a Tuan kiadó, a megjelenés napja 2011 június 14, ami után egy-két nappal a könyvesboltok polcaira is kikerül. És hadd csapjak egy kis reklámot, ami az olvasóknak is jó: a kiadótól a bolti 3290 forintos ár helyett 2139 forintért megrendelhető az interneten, illetve a Kodály köröndi boltban is jelentős kedvezmény várja a vásárlókat.
Legutóbbi hozzászólások