A mai nap megint csak pozitívan zárult: láthattam életem első filmszerepét megvágva és zenével és alámondással. Szóval: A tokaji bor kultúrhistóriája című filmben kvázi főszereplő lehettem a tokaji bor mellett, volt három snittem. Az elsőben teát (álbort) ittam metszett kristálypohárból a sátoraljaújhelyi Kazinczy Múzeum asztalnál, a másik kettőben furmintot az Oremus pincéjében.
Ha valaki megnézi a filmet (majd látható lesz a királyi tévén, Duna tévén és a kábeltévéken – remélem), pontos képet kaphat Tokaj vidékének és a világ legfinomabb borának történetéről. Én csupán illusztráltam eme történetet, de ez is megtiszteltetés volt, és persze jó móka. Köszönettel tartozom a rendezőnek, Kántor Istvánnak és persze a kollégáknak, akik hasonlóképp élvezték a részvételt. (De akik aztán nem tudtak lejátszani – hiába, a tehetség az tehetség. Vagy a bor az bor. Majd eldöntöm, melyik-melyik.)
Hadd zárjam Hamvas Béla egy idevágó idézetével, persze minden felhang nélkül (és kérlek benneteket, a címet is tréfaként kezeljétek): „Végül is ketten maradnak, Isten és a bor.”
Legutóbbi hozzászólások